Nem tévedtem el, csak nem tudom, hol vagyok. – Azt hiszem, minden ember felfedzőnek születik. Aztán különféle okokból ez a felfedező hajlam háttérbe szorul olyannyira, hogy szinte félelmetesnek tűnik új dolgokat kipróbálni.

Én azon szerencsések közé tartozom, aki nem tud létezni felfedezés nélkül. Ez meglátszik a benzinszámlámon is, mivel minden áldott nap teszek plusz kilómétereket, ha meglátok egy utat, amerre még nem voltam. Profi módon tudok eltévedni, és nagyon szeretem is. Mert úgy gondolom, nem tévedtem el, csak nem tudom, hol vagyok. Nagy különbség. Az ilyesmi mindig nagyon érdekes élményeket hoz. Ezért ez nem is eltévédés, hanem felfedezés.

Én ezt szórakozásból csináltam világ életemben, anélkül, hogy tudtam volna, hogy éppen az elmém rugalmasságát fejlesztem.
Azóta számtalan önfejlesztő írásban találkoztam ezzel a módszerrel, de igazán a saját tapasztalataim alapján javaslom, hogy: PRÓBÁLD KI!

Ha belefáradtál a szürke hétköznapokba, vagy, ha úgy érzed, hogy megrekedt az életed és egy helyben toporogsz, ez a módszer csodákat fog művelni.

Gyalog, vagy kocsival, de iktass be minden nap, vagy legalább hetente egyszer-kétszer egy kis csavargást.
Vagy a másik lehetőség: csinálj minden nap valami szokatlant. Legyél kreatív. Egyél valamit, amit még nem kóstoltál, nézz meg egy olyan filmet, amit soha az életben nem néznél meg amúgy, és próbálj rájönni, mit szeretnek benne mások. Hajtogass papírrepülőt, írj rá egy viccet és dobd ki az ablakon. Vagy igyál kakaót pezsgős pohárból, nevezz be egy éjszakai túrára vagy keress egy furcsa nevű utcát és nyomozd ki, kiről/miről nevezték el. Csak pár egyszerű ötlet, te biztos sokkal jobbakat is ki tudsz találni.

Mindez nem csak arra jó, hogy kizökkentsen a szürke hétköznapokból.
Több más pozitív hatása is lehet:
– kimozdulsz otthonról
– kimozdulsz a komfortzónádból
– megmozgatod az elméd
– jó esetben a testedet is
– megismersz más embereket
– vagy, ha ez ijesztő, először csak más helyeket, más témákat, mint amikkel eddig foglalkoztál

Biztos hallottál róla, hogy Maslow (pszichológus, az emberi szükségletelmélet kidolgozója motiváció kutatás egyik meghatározó alakja) az eredeti 5 szintes szükségletpiramis szintjeit hétre módosította. A legfelső “önmegavalósítási” szint alá bekerültek az esztétikai és a kognitív szükségletek.

Ez utóbbiról beszélek. Nincs teljes élet, sőt nincs egészséges élet és nincs fejlődés tanulás, felfedezés, új dolgok megismerése nélkül. Mert bonyolult lények vagyunk, isteni szellemlények állati testben. Lényünk minden részének saját szükségletei vannak. Egyébként ezért van ekkora sikere a filmeknek a mai világban. Sőt az internetnek is.
Biztonságos fészkünkből, kényelmesen jutunk hozzá sok mindenhez. Élményekhez, információkhoz sérülések és fáradtság nélkül. Mégis érezzük, hogy ez nem egészséges.

Hallottam egy történetet a II. világháború utáni helyzetről. Elhallgattak az utolsó ágyúlövések, puskalövések és a katonák elkezdték átkutatni a romokat túlélők után. A pincékben rengeteg sápadt, beteg embert találtak, akiknek hiába mondták, hogy vége a háborúnak, azok csak feküdtek és azt mondták, hogy annyira rosszul vannak, hogy nem tudnak kimenni. Sokan valóban azt hitték, hogy súlyos betegek. De kiderült, hogy a többségük olyan régóta bújkált a dohos, sötét pincékben, egy kevés ennivalón és a semminél alig több mozgással vegetálva, hogy ebbe betegedtek bele.
Ki kellett vinni őket a napfényre, friss levegőre, fokozatosan egyre többet sétáltatni őket, minden nap egy kicsivel több ételt adni nekik, és ettől pár hét alatt visszatért az erejük.
Szélsőséges esetben ilyen állapotba kerül az ember, ha nincs lehetősége megadni a testének, amire szüksége van.

A testünknek egész biztosan szüksége van mozgásra, friss levegőre. De mi van, ha a lényünk minden részének szüksége van valódi élményekre és izgalmakra?

Hozzászokni a rendszeres mozgáshoz, hozzászokni a szokatlan dolgokhoz sok szempontból hasznos, sőt végső soron elengedhetetlen. Közismert tétel, hogy csak egy biztos dolog van: a változás. Ha a változás biztos (márpedig az), célszerű olyanná válni, aki könnyen alkalmazkodik a változásokhoz. Ez a testi-lelki-szellemi fejlődésünk, egészségünk, túlélésünk alapfeltétele.
Ha nem szokunk hozzá, a dolgok akkor is változnak, csak mi nem leszünk rá felkészülve.

A lényeg: szoktasd hozzá magad, hogy szokatlan dolgokat csinálj, új területeket ismerj meg, új dolgokat tanulj. Ha ezt csinálod, nem fogsz megijedni az életed egy meglepő fordulatától. Az elméd új területei aktiválódnak, szokatlan gondolataid, ötleteid születnek, szokatlan módon fogsz reagálni, szokatlan követleztetéseket vonsz majd le. Ettől friss energia jut a rendszerbe, és minden megtelik élettel körülötted.