Önszabotáló működéseink

A Théta Healing egésze az önszabotázsról szól, ugyanis a Théta Healing arra egy kiváló eszköz, hogy a tudatalattinkban megbúvó korlátozó meggyőződéseket meg tudjuk találni, és meg tudjuk szüntetni.

A tudatalattink körülbelül 98%-ban befolyásolja azt, hogy mit tudunk elérni az életünkben és mit nem. Amikor elhatározzuk, hogy valamit meg akarunk tenni, átgondoljuk, hogy mik lennének ennek a lépései, mi mindent kell ehhez megtennünk. Ha tökéletesen jól megcsinálunk mindent, és minden jól megy, ez akkor is csak a 2%-a annak, amit tenni tudunk. A maradék 98%-ot a tudatalatti mintáink határozzák meg.

Ezért nagyon fontos dolgozni a tudatalatti mintáinkon és ezért mondhatjuk azt, hogy minden, ami a tudatalattinkban van, és korlátoz minket, az része ennek az önszabotáló mechanizmusnak, hiszen belőlünk indul ki.

Amikor a tudatalattink a benne tárolt minták hatására megakadályoz minket a célunk elérésében, az többféleképpen történhet.

Megtörténhet úgy is, hogy látszólag külső okok akadályoznak meg minket a céljaink elérésében. Nagyon gyakori, hogy azt tapasztaljuk, hogy nem jönnek össze a dolgok, vagy azt érzékeljük, hogy nincs szerencsénk. Ez is a tudatalattink hatása.

A tudatalattink fizikai szinten a DNS-ünket körülvevő morfogenetikus mező. Ez bekapcsolódik abba a hatalmas, mindent átható morfogenetikus mezőbe, amiben mi is benne vagyunk, és benne van az összes többi ember is, meg minden, ami a teremtett világban létezik. Ezért a tudatalattink kapcsolatban áll mindennel a külvilágban, és ezért tud bevonzani az életünkbe például egy nem segítőkész ügyintézőt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy folyamatosan jelen vagyunk egy információs hálóban, és a tudatalattink válogat az információk közül, amire nekünk éppen szükségünk van. Össze tudja rendezni a dolgokat, hogy úgy alakuljon minden, ahogy a tudatalattiban tárolt mintáink megengedik, és ilyenkor tűnik úgy, hogy a külvilág szabotál minket.

Viszont önszabotázsnak sokkal inkább azokat a dolgokat szoktuk nevezni, amikor nyilvánvalóan saját magunkat szabotáljuk: nem teszünk meg valamit, vagy megteszünk valami olyasmit, ami nem előnyös számunkra, hanem valamilyen bajba sodor minket, vagy halogatunk. Tipikus példa, amikor valakinek valami fontos dolga van másnap reggel, és képtelen rávenni magát este, hogy időben lefeküdjön aludni. Néha megmagyarázzuk magunknak, hogy ez az izgatottságtól van, de legtöbbször emögött abszolút önszabotáló mechanizmusok állnak. Ehhez hasonló, hogy valami fontos dolgot el kellene intézni, de halogatjuk, és este azon kapjuk magunkat, hogy eszünkbe sem jutott a dolog. Ha eszünkbe sem jut valami, az is nagyon tipikusan önszabotálás, a tudatalattink intézi. A tudatalattink csuda dolgokat tud csinálni, például amikor hallgatunk egy hanganyagot, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy nem emlékszünk rá, hogy az elmúlt percben miről beszéltek. Azért csinálja, hogy azok az információk ne jussanak el hozzánk, amik nem szolgálják azoknak a programoknak a működtetését, amelyek már a tudatalattinkban vannak.

Az ilyen önszabotáló működések hátterében olyan belső korlátaink állnak, mint hogy valamiről nem tudjuk elképzelni, hogy megtörténhet velünk, hogy abban az élményben részünk lehet, nem tudjuk elképzelni, hogy azt mi valójában megérdemeljük. Vagy úgy érezzük, hogy másnak rossz lenne, ha mi azt megkapnánk, mert lehet, hogy ő is vágyik rá, de ő nem tudja magának megteremteni. Ez nagyon gyakori, ezzel konzultációban is szoktam találkozni, amikor azon ásunk, hogy miért nem tudja valaki elérni a célját, és akkor kibukik az, hogy mennyire rosszul esne ez a testvérének, barátnőjének vagy bárkinek.  Ez az érzés valahol a tapintattal áll rokonságban, de ez egy nagyon káros folyamat, amikor saját magunkat azért korlátozzuk, hogy a másiknak ne okozzunk kellemetlen perceket. Ezen érdemes tudatosan is dolgozni, ránézni erre, ha sikertelenséget tapasztalunk, küszködünk, hogy elérjünk valamit, hogy ki az a környezetünkben, akit nem akarunk túlteremteni.

Ezt a programot érdemes átfordítani arra, hogy mi lenne, ha mi, akik elérjük a céljainkat és beteljesítjük az álmainkat, inspiráció lennénk a környezetünknek. Egy példa, egy olyan ember, aki megmutatta, hogy ez lehetséges.

2021. 07. 05.

Facebook élő

Szabadság

A szabadság témája nagyon gyakran előkerül konzultációkban, illetve beszélgetésekben emberekkel, ez a céljuk, azért végzik az önmunkát, hogy nagyobb szabadságot tudjanak maguknak megvalósítani. Ez természetes, mindannyian valahol ezért dolgozunk, viszont nagyon sokszor fogalmunk sincs arról, hogy pontosan mit jelent általánosságban véve is a szabadság, illetve hogy mit jelent konkrétan számunkra a szabadság. Amíg ezt nem tisztázzuk, addig rengeteg korlátozó nézőpontunk marad erről a témáról, ami nem fogja megengedni azt, hogy megtaláljuk a szabadságot. Szokták mondani, hogy minden ember boldogságra törekszik. Valójában nem lehetünk igazán boldogok, amíg nem vagyunk szabadok, tehát a szabadság a boldogságnak az egyik alapfeltétele, ezért nagyon fontos tudatosan ránézni erre a témára.

Három okot találtam, ami miatt fontosnak tartom, hogy beszéljünk a szabadságról.

Az első az, hogy mindig előkerül, az önmunkánknak az a célja, hogy a szabadságot az életünkben megvalósítsuk.

A második az, hogy az önfejlesztésben, illetve spirituális témákban szinte mindenki eljut olyan szakaszokhoz, amikor fejleszti magát és növeli a tudatosságát annak érdekében, hogy egyre szabadabb legyen, közben pedig mindenhol különféle univerzális törvényekbe botlik, ami mindenféle korlátok közé szorítja. Nagyon sok emberben ott van ez, és valamiféle elkeseredettséget okoz számára, hogy bármennyire törekszünk a szabadságra, végső soron olyan univerzális törvényeknek vagyunk alávetve, amiket semmilyen szinten, semmilyen módon nem vagyunk képesek megkerülni. Így hogyan lehetne szabadságról beszélni? Ez egy kicsit hasonlít arra, amikor a kereszténységben megjelent a büntető istenkép, de ahogy a Teremtővel kapcsolatos keresztény büntető istenkép is egy téves felfogás, ugyanúgy az is egy téves elgondolás, hogy az univerzális törvények minket korlátoznak.

A harmadik pedig az, hogy magyarok vagyunk, és a magyar lélek milyensége meghatározza azt, hogy számunkra a szabadság életbevágóan fontos. Több ilyen nép is van természetesen, nem mi vagyunk az egyetlen olyan nemzet, akinek életbevágóan fontos a szabadság. Magának a nemzetnek is van egy egységes tudata.  Minden népnek van egy szelleme, ami egy különálló entitás, és úgy működik, mint egy csoport lélek, ami azt jelenti, hogy elképesztő erővel tolja ránk azokat az energiákat, ami a magyarságot meghatározza és ez alól nem tudjuk kivonni magunkat. Tudom, hogy sokan nem szeretnek ezzel a témával foglalkozni, különösen nem spirituális körökben. Én sem akarok senkit arra rávenni, hogy rajongjon azért, hogy ő magyar, vagy a nagy nemzeti öntudatát felébreszteni. Egyszerűen azért beszélek erről, mert a saját jól felfogott érdekünkben érdemes tisztában lenni azzal, hogy milyen energiáknak vagyunk kitéve, ami alól nem tudjuk magunkat mentesíteni, és hogyan tudjuk a lehető legokosabban kihasználni ezeket az energiákat a saját boldogulásunk érdekében.

Először a második pontról beszélnék, ahol azt mondtam, hogy az önfejlesztésben belekerülünk abba a szakaszba, amikor azt látjuk, hogy az univerzális törvények állnak a szabadságunk útjában. Thétában azt tanuljuk. hogy hogyan tudjuk irányítani az életünket, tudatosan megteremteni magunknak dolgokat, amiket szeretnénk az életünkben látni. Sokakban, amikor azt látják, hogy ez gyakran évekig tartó küszködés, nagyon kemény munkával jár, és még nem megy nekik a technika, akkor megjelenhet bennük, hogy maguk az univerzális törvények azok, amik az útjukban állnak.

Ez egy olyan szakasz, amin át kell verekedni magunkat, mert ezzel a sok-sok erőfeszítéssel jó nagy fáradtság is jár. Tehát először is meg kell tanulnunk magunknak megengedni a pihenést, másodszor pedig ki kell zárni azt az opciót a lehetőségek közül, hogy feladjuk. El kell fogadni, hogy csak akkor lesz valóban boldog az életünk, és akkor leszünk elégedettek, ha túléljük ezt a szakaszt is, amikor nagyon elegünk van, nagyon fáradtak vagyunk, és nagyon nem értjük, hogy miért nem működik. Ha feladjuk, akkor soha nem érhetjük el azokat az álmokat, amiket szeretnénk.

Az önfejlesztésben, ha jól csináljuk, akkor egyre közelebb kerülünk saját magunkhoz, a saját lényünkhöz, ahhoz, akik valójában vagyunk. Akik valójában vagyunk, vagyis a szellemünk lényege megegyezik a Teremtővel magával, az ő szellemi lényével azonos, és ez azt jelenti, hogy amikor valamit akarunk, akkor azt ő is akarja. Ezt úgy szokták mondani okkult leírásokban, hogy maga az akarat minősége bennünk a teremtő Isten jelenléte, az akarat egy isteni aspektus. Amikor bennünk megjelenik, hogy valamit el akarunk érni, akkor az azt jelenti, hogy ő akarja elérni, és ha ő akarja elérni, akkor az mindenképpen meg fog valósulni, ha hajlandók vagyunk valóban önmagunkká válni.

Tehát az önmunkával, ahogy letisztulnak a traumáink, a korlátozó meggyőződéseink, az értékeink, meg hogy merre szeretnénk haladni, miket szeretnénk elérni, hogy igazából mi az, amiben leginkább ki tudnánk teljesedni, egyre közelebb jutunk önmagunkhoz, amely önmagunk azonos a teremtő Istennel.

Ez azt jelenti, hogy minden univerzális törvény a mi akaratunknak van alávetve. Annak az akaratnak, ami az Isten teremtő akarata bennünk.

2021. 07. 12.

Facebook élő