A leggyakoribb aggodalom, amikor az önszeretet kerül szóba az az, hogy hogyan szerethetnénk magunkat anélkül, hogy önzők lennénk? Sokan egyenesen egyenlőségjelet tesznek az önszeretet és az önzés közé.

Mindannyian elfogadjuk, hogy az önzetlenség erénye része kell, hogy legyen az emberi természetünknek, hiszen enélkül nem tudnánk egészséges módon kapcsolódni másokhoz. Önzetlenség nélkül tényleg “farkastörvények” uralkodnának és az élet sokkal kellemetlenebb lenne. Önzetlenség szükséges a zökkenőmentes együttműködéshez, egymás mellett éléshez. Mégis mind érezzük, hogy óriási stressz van ezen a témán. Miért?

Véleményem szerint azért, mert összekeverjük az önzetlenséget az önfeladással, és a másokra figyelés igényét úgy értelmezzük, hogy magunkra figyelni bűn. A feszültséget az okozza, hogy mélyen az ösztönvilágunkban folyamatosan szól a vészjelzés, hogy micsoda önsorsrontó, ránk nézve ártalmas elképzelés ez.

Egy teljesen téves gondolat, amit valahol, valamiért sokan elhittünk. De megvan a lehetőségünk a változtatásra. A legjobb, ha elkezdjük részletesen megismerni a témát.

Én a magam számára úgy értelmezem az önszeretetet, mint az immunrendszer tudatos, akaratunktól függő részét. Az immunrendszerünk automatikusan megvéd minket olyan dolgoktól, amik ártalmasságához nem fér kétség, és ezért nem is kér engedélyt vagy jóváhagyást a tudatos elmétől, csak teszi a dolgát. Így védekezik a testünk a fertőzésekkel szemben. Az önszeretetet nyugodtan értelmezhetjük úgy, hogy az önvédelmi és “öngondoskodó” működésünknek azon része ez, amiben szabad kezet kaptunk, aminek a működtetéséről szabadon dönthetünk. Méghozzá azért, mert a dolgok, amiket ez érint közvetlenül összefüggnek a fejlődésünk választott irányával, és így a szabad akarattal.

Hadd világosítsam meg egy kicsit, hogy ebből a nézőpontból miért is fontos az önszeretet.

Először is, ki szeret kit amikor önszeretetről beszélünk? Spirituális megközelítésből mondhatjuk, hogy a “halandó személyiség” szeresse a “valódi ént” (vagy “felső ént”, vagy “isteni ént”). Egyesek szerint ez a kettő teljesen azonos és nem lehet szétválasztani. Mások szerint a felső én nem is létezik, az csak egy terv, egy ideál, amivé fejlődnünk kell. Én magam abban hiszek, hogy isteni természetünk létező és állandó, és halandó személyiségünk formálódik olyan módon, hogy ezt az isteni ént minél inkább meg tudja jeleníteni itt a fizikai életben.

Ugyanakkor ezek mind csak nézőpontok, nem érdemes leragadni itt. Akár egy már létező lény kibontakozását kell segítenünk, akár egy még nem létezőt kell is megalkotnunk, mindkét esetben igaz, hogy elsősorban a mi gondolataink, szavaink, viszonyulásunk az, ami hatással van erre a folyamatra, mivel mi vagyunk azok, akik 24 órában, szinte szünet nélkül hatással vagyunk rá.
Azzá válunk, amire a leggyakrabban gondolunk, és, ha megpróbáljuk egy fejlődő lényként elképzelni valódi énünket, akár egy kisgyereket vagy egy kisállatot, lehet róla fogalmunk, hogyan érinti őt a destruktív kritika, a kegyetlenség, a könyörtelen elvárások, a kellemetlen környezet, a szeretethiány, a gondoskodás hiánya, a “lélekölő” légkör.

“Lélekölő” – a magyar nyelv bölcsességének szép példája ez a szó. Lélekölőnek mondjuk a kellemetlen, unalmas, elviselhetetlen dolgokat. Ha azt mondjuk, hogy ami bennünk halhatatlan, ami bennünk isteni, az a lélek, akkor minden olyan, ami káros számára, az valóban “lélekölő”.

Gondoljunk bele. Ha van gyermeked, kisállatod, vagy bármilyen lény körülötted, akit szeretsz, szívesen lennél hozzá könyörtelen? Hogy érezné magát, ha elhanyagolnád, ha durván és kegyetlenül bánnál vele, ha figyelmen kívül hagynád a szükségleteit? És te hogy éreznéd magad, ha így bánnál vele? Rossz lenne ugye? Még belegondolni is. Pedig önmagaddal nap mint nap megteszed.Kegyetlen vagy magaddal, amikor a tükörbe nézel és azt mondod “hű de ronda vagyok”. Könyörtelen vagy magaddal, amikor rákényszeríted magad, hogy hulla fáradtan még nekiállj takarítani otthon, vagy megcsinálni bármit, ami igazából várhatna. És tiszteletlen vagy magaddal, amikor hagyod, hogy mások úgy bánjanak veled, ahogy neked nem jó. Látod, senki sem tud annyit ártani neked, mint te saját magadnak azzal, hogy nem szereted magad.

Mondhatnám, hogy a benned szunnyadó teremtői minőség számára nem megfelelő az ilyen környezet és bánásmód a fejlődéshez. Mondhatnám, hogy a benned és az életedben rejlő lehetőségek kibontakozását segítenéd elő azzal, ha megtanulnád szeretni magad. És ez mind száz százalékig igaz is lenne. De a helyzet még ennél is rosszabb. Egy szimpla, átlagos, egészséges emberi élet is lehetetlen anélkül, hogy szeretnénk és tisztelnénk önmagunkat. Anélkül, hogy szeretnénk és tisztelnénk azt a lényt, aki a legmagasabb teremtői minőség “földi képviselője”, mert mind azok vagyunk.

Egy módszer arra, hogy hogyan csináld

Sokunk számára még az önszeretet fogalma is értelmezhetetlen, azt meg végképp nem tudjuk, hogyan kellen csinálni.
Itt egy egyszerű kis trükk, ami segít, amíg meg nem tanuljuk, ki nem fejlesztjük az önszeretetet.

Gondolj valakire, akit nagyon szeretsz, majd a nap folyamán, bármit kell tenned, képzeld el, hogy ezt annak az embernek kéne megtennie. Kérdezd meg magadtól, hogy jó lenne-e annak a számodra kedves embernek, ha ezt kéne tennie? Hogy érezné magát ettől? Ha a válasz az, hogy rosszul, és nem kívánnád neki ezt a tapasztalatot, akkor ne tedd meg azt a dolgot magaddal se.
Ha ez az ember fáradtan hazaér este, ráparancsolnál, hogy mosogasson el? Valószínűleg nem. Inkább csinálnál egy jó teát neki, vagy engednél fürdővizet, ugye? Pontosan ezt kell tenned önmagaddal is.

Mi az ami tényleg önzés?

És végül azoknak, akik amiatt aggódnak, hogy önzők lennének, hadd ajánljak figyelmébe egy listát arról, hányszor és hányféleképpen lehetünk/vagyunk valóban önzők, amire általában nem is gondolunk:
– amikor késve indulunk el otthonról, és ezért nem érünk oda időben, ahol várnak minket, és így mások idejével játszunk
– amikor felkészületlenül érkezünk egy találkozóra pl. a munkahelyünkre, lakógyűlésre, bárhová, ahol meg kell beszélni dolgokat
– amikor nem tudjuk befogni a szánkat egy baráti találkozón, holott az idő véges és a barátunk is szeretne szóhoz jutni
– amikor olvashatatlanul körmölünk le egy listát a munkatársunknak, vagy a beosztottunknak, nem gondolva arra, milyen kellemetlenséget okozunk vele
– amikor érthetetlenül halkan vagy motyogva beszélünk, esetleg olyan szavakat használunk, amit a másik biztosan nem ért
– amikor váratlanul, bejelentés nélkül toppanunk be valahová
– amikor elvárjuk, hogy mások kitalálják a gondolatainkat és, ha ez nem megy nekik, megsértődünk
– amikor nem tudunk elszakadni a telefonunktól társaságban
– amikor kutyasétáltatás -vagy még rosszabb-, babakocsival sétálás közben fülhallgatóval zenét hallgatunk, teljesen elzárkózva a másik lénytől, aki velünk van
– amikor nem fizetünk időben, akár pl a beosztottainknak, akár bármilyen helyzetben
– amikor hangoskodunk éjjel, holott mások pihennének
– amikor lazsálunk a munkában, mert mások úgyis megcsinálják, ha mi nem
– amikor úgy parkolunk, vagy úgy közlekedünk (akár az utcán, akár egy üzletben), hogy másokat akadályozunk
– amikor koszt és rendetlenséget hagyunk magunk után

Biztosan lehetne folytatni a felsorolást, de nem ez a cél most. Ez csak egy lista, ami talán segít megkülönböztetni a valódi önzést az önszeretettől.

Egy kis pihenőt megengedni magunknak, vagy nemet mondani a huszonhetedik szivesség kérésre, vagy rámosolyogni a tükörképünkre reggel és mondani “neki” pár biztató szót közel sem önzés, hiszen nem ártunk vele senkinek. Ez csak az alapvető jóindulat és kedvesség, amit akár egy idegennek is megadnánk. Akkor magunknak miért nem?

Sőt, ha már itt tartunk, sokkal inkább önzés elhanyagolni magunkat és emiatt akármilyen módon mások segítségére szorulni. Erre gondoltál már? Az indiánoknál régen az öreg és beteg emberek kimentek az erdőbe meghalni, hogy ne legyenek a közösség terhére. Mi nyugodtan a terhére lehetünk a környezetünknek, ilyen szerencsés időket élünk. De muszáj is megtennünk?

Bánj tehát jól magaddal, mert ettől függ az életed minősége ma és ettől függ minden jövőbeni eredményed, sikered, örömöd.

HA ÚGY ÉRZED, HOGY SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGED: info@nincskanal.hu

IDŐPONT FOGLALÁS

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg a barátaiddal!