Az önálló gondolkodás és a vírus összefüggései

Az önálló gondolkodás és a vírus összefüggései

Az önálló gondolkodás és vírus összefüggései

 

Mindenekelőtt arra szeretnék megkérni mindenkit, hogy nézzünk magunkba: mennyire hagyatkozunk mások véleményére?  Mennyire ütközünk meg azon, ha az nem egyezik a miénkkel, vagy egy ponton eltér?  Ez mennyire billent ki bennünket? Mert, ha kibillent, akkor az azt jelenti, hogy arra az emberre támaszkodtunk és nem a saját erőnkre. Semmi baj nincs azzal, ha nem értünk egyet. Attól függetlenül én a saját nézőpontomból lehetek hiteles. Ha valaki olyasmit mond, amivel nem értünk egyet, és ettől felháborodunk, az önuralmat elveszítjük, akkor érdemes magunkba nézni, hogy mennyire támaszkodtunk rá. Mennyire kerestük nála a biztonságot?

 

Sok ember úgy éli az életét, hogy nincsenek biztonságos kapaszkodói, és próbál keresni magának, de a biztonságos kapaszkodó soha nem lehet egy másik ember. Nem azért, mert nem megbízható, hanem mert a saját útját járja. Biztonságos kapaszkodó csakis az lesz, amit a fejünkben helyre teszünk. Amíg azt hisszük, hogy a másikkal van a baj, addig tévúton járunk, addig nem tudunk változtatni. Amikor azt hisszük, hogy a másik készülékében van a hiba, kiadjuk az erőnket, onnantól már nem mi irányítunk. Tudom, hogy nehéz tudomásul venni, hogy mindent mi okozunk magunknak, de amíg ezt nem tudjuk meglépni, nem tudunk változtatni. Nem azért kell elhinnünk, hogy mi okozunk mindent, hogy mártírszerepbe helyezzük magunkat, hanem azért, mert csak ebből a pozícióból tudjuk megváltoztatni a dolgokat.

 

A járvány esetében is már átbeszéltük és sok más forrásból hallhattuk, hogy mi vezet oda, hogy valaki elkap egy vírust. Alapvetően az alacsony rezgésszint vezet ide, illetve alacsony rezgésszintű érzések táplálása, őrizgetése magunkban, mint például a félelem, pánik, mások hibáztatása, áldozati minták, stb. Van azonban még egy nagyon érdekes jelenség, ami ahhoz vezethet, hogy vírusok „áldozatai” legyünk. Az önállótlan gondolkodás a legjobb táptalaja a vírusoknak. Ezért is volt a középkorban olyan sok vírus, nem csak a higiénia miatt, hiszen előtte is voltak nagyon rossz higiénés viszonyok és nem voltak járványok. A középkorban ez azért volt annyira súlyos, mert az emberek gondolkodása tömeggondolkodás volt.  Az egyéniség, az egyéni gondolkodás, a független gondolkodás nagyon ritka volt. Egy- egy olyan személyre volt jellemző, aki ki is emelkedett ezáltal a tömegből, egyházi vezetők, uralkodók vagy felfedezők. Rajtuk kívül a tömeg egy irányba ment és ez a gondolkodásmód teremtett egy olyan közeget, ami lehetővé tette, hogy a vírus terjedjen. A 19. század elején elkezdtek egyre inkább egyénivé, egyedivé válni az emberek, egyre gyakoribb volt az egyedi gondolkodás.  Az emberek elkezdtek tanulni, az oktatás beindult és mindez lehetővé tette, hogy egyre egyedibb módon kezdjünk el gondolkodni. A tömeg elkezdett felbomlani egyénekre és kisebb esélye lett annak, hogy egy vírus nagyobb pusztítást végezzen. Amikor egy vírus elkezd terjedni, akkor van egy általános gondolkodási beállítódás, ami tömegekre jellemző.

 

Az önállótlan gondolkodás mellett az is érzékennyé tesz minket a vírusra, ha nagyon intenzíven bekapcsolódunk bármilyen gondolatáramlatba, legyen az akármennyire jó, vagy ha erősen kötődni kezdünk csoportokhoz, és azonosítjuk magunkat velük. A társadalomban való életben szinte elkerülhetetlen valamilyen módon ebbe belecsöppenni, és csak próbálkozhatunk, hogy minél önállóbban gondolkodjunk, minél egyedibben, minél kevésbé fogadjunk el gondolatokat a külvilágból ellenőrizetlenül. Amikor csatlakozunk egy gondolati áramlathoz, azonnal érzékennyé tesszük magunkat, akár például a vírussal szemben is. Ezek az érzések lehetnek olyanok is, mint rokonszenv vagy együttérzés. Minden olyan érzésre érdemes ránézni, ami a normálistól eltér bármelyik irányba, ami egy nyugodt belső állapottól eltér akár pozitív, akár negatív irányba.

 

Ezek az energiák, amik működnek évtizedek óta, de most nagyon felerősödtek az utóbbi években, mind az egyéni gondolkodásra szorítanak rá minket. Arra, hogy egyre inkább elszakadjunk a megszokott gondolathullámoktól és elkezdjük felfedezni, hogy mi az, ami számunkra igaz, ami számunkra fontos és a saját egyéni útjainkon elkezdjünk járni. Ez nem azt jelenti, hogy elszeparálódunk másoktól, hiszen másokkal együttműködve, összefogva ugyanúgy járhatunk a saját egyedi utunkon azon a közösségen belül. Az emberiséget mindig is az vitte előre, hogy össze tudott fogni.

 

2021.11.29.

Facebook élő

A betegség, mint menekülés

A betegség, mint menekülés

A betegség, mint menekülés
.

Annál a kevés embernél, akik azzal a problémával jöttek hozzám, hogy fizikai betegségük van, nagyon érdekes hasonlóságokat fedeztem fel.  Ezért akarok beszélni arról, hogy általában mire használjuk a betegségeket.
.

Nagyon sokszor az emberek áldozatnak érzik magukat, amikor megbetegednek, mert nem ismerik azt a folyamatot, ahogy egy betegség kialakul. A betegségre úgy gondolunk, mint egy ránk leselkedő dologra, amiről csak remélni tudjuk, hogy elkerül minket. Annak, aki betegségeken dolgozik, azt kell önmagában tudatosítania, hogy a betegségeket mi hozzuk létre, mi teremtjük őket a testünkbe. Bármilyen betegségről legyen szó, egy enyhe lefolyású vagy pedig valamilyen súlyos betegségről, mi teremtjük. A nézőpontjainkkal, a meggyőződéseinkkel teremtjük, de a théta konzultációban gyönyörűen megmutatkoznak, hogy konkrétan milyen nézőpontokkal. Nagyon sok embernél van egy olyan nézőpont, hogy bizonyos dolgok elől csak akkor tud elmenekülni, ha beteg. Már iskolás korunkban megtanultuk, hogy csak akkor maradhatunk otthon, ha betegek vagyunk. A munkával ugyanez a helyzet. Nagyon sokszor egyszerűen azért hozunk létre betegségeket, hogy bizonyos helyzetek elől meneküljünk. Általában a kisebb, könnyebb lefolyású betegségek csak arról szólnak, hogy pihenésre van szükségünk, besokalltunk, szeretnék egy picit lazítani, egy picit otthon maradni. Van, amikor olyan dolog elől szeretnénk menekülni, ami valamiféle önfejlesztést vagy fejlődést igényelne tőlünk, azt, hogy meglépjünk bizonyos dolgokat. Például hogy tudjunk és merjünk felelősséget vállalni, vagy tudjunk és merjünk döntéseket hozni. Ha túlságosan nehéznek érzi valaki ezt a feladatot, vagy nem jön be hozzá elég energia, ami őt átsegítené ezen, például nem érzi azt, hogy szeretve van, vagy megbecsülve van, akkor annyira kimerülnek az energiái, hogy nem akarja tovább csinálni. Nem is mer szembenézni sokszor az ember azzal, hogy nem akarja tovább csinálni és létrehoz magában egy betegséget, mert az ki fogja őt emelni ebből a helyzetből így vagy úgy.
.

Ezt nagyon szomorúan tartom abból a szempontból, hogy egyszerűen a nézőpontjaink okozzák ezt. Tehát ha azt hisszük, hogy nem maradhatunk távol a munkahelytől, csak akkor, ha betegek vagyunk, és kizárólag az lehet mentség számunkra, akkor ezen érdemes dolgozni. Megnézni, hogy tényleg ezt hisszük? Ha csak bevettük, akkor ezt gyorsan ki tudjuk dolgozni magunkból és meg tudjuk tanítani magunknak, hogy nyugodtan adhatunk magunknak pihenőnapokat. Van, hogy kapcsolódnak hozzá súlyosabb tartalmak is. Például azt gondoljuk, hogy akkor vagyunk szerethetőek, akkor fogad el minket a világ, ha sokat dolgozunk és még akár betegen is bemegyünk. Ilyen esetekben komolyabb munkára van szükség, mert előfordulhat például, hogy gyerekkorában az emberrel azt hitették el, hogy csak akkor szeretik, ha nem okoz gondot, nincs vele baj. Ilyenkor felnőttként is magára erőlteti azt, hogy akkor is dolgozzon, ha beteg, vagy amikor végképp ki van merülve akkor is 120-150 százalékot akar teljesíteni minden területen.
.

Amikor az ember kidolgozza ezeket a programokat, azt tapasztalja, hogy elkezdi saját magát jobban tisztelni, becsülni, szeretni, önmaga felé egyfajta megértést és kedvességet tanúsítani. Ahogy ezt megengedi magának, a környezete is elkezdi megengedni neki. Erre érdemes ránézni, mert van, aki nagyon súlyos betegséget létrehoz magában azért, hogy ne kelljen túlvállalnia magát.
.

Van egy alapvető dolog, amit észre kell venni: változik a világ. Ma már nem úgy van, mint akár 20 vagy 30 évvel ezelőtt, hogy feltétlenül kell egy jó szakma, arról papírok, lehetőleg rengeteg papír, meg ajánlások, referenciák, stb., munkaidő után túlórázni kell, amit persze nem fizetnek ki, csak azért kell csinálni, hogy jók legyünk a főnöknél. Ma már erre nincs szükségünk, csak annak, aki azt hiszi, hogy csak így lehet boldogulni. Érdemes meglátni azt, hogy rengeteg más lehetőség van. Ma már letehető hitrendszerek, hogy csak kemény munkával lehet pénzt keresni, vagy csak fáradtságos munkával lehet igazi értéket teremteni. Választhatunk olyan munkát, ami nekünk örömet okoz és még sokkal többet is fizetnek érte, mint a korábbi munkáinkban. Ha bármi nem tetszik a munkánkban, akkor tudatosítsuk magunkban, hogy nem kell ezt csinálni.
.

Kezdjünk el dolgozni azon, hogy meg tudjuk engedni magunknak, hogy olyan munkánk legyen, ahol nem kell ilyen dolgokkal foglalkoznunk,és nem kell halálos betegséget létrehozni magunkban azért, hogy pihenhessünk vagy szabaduljunk egy helyzetből.

A betegség, mint menekülés

2021.11.22.  Facebook élő