Az önálló gondolkodás és a vírus összefüggései
Az önálló gondolkodás és vírus összefüggései
Mindenekelőtt arra szeretnék megkérni mindenkit, hogy nézzünk magunkba: mennyire hagyatkozunk mások véleményére? Mennyire ütközünk meg azon, ha az nem egyezik a miénkkel, vagy egy ponton eltér? Ez mennyire billent ki bennünket? Mert, ha kibillent, akkor az azt jelenti, hogy arra az emberre támaszkodtunk és nem a saját erőnkre. Semmi baj nincs azzal, ha nem értünk egyet. Attól függetlenül én a saját nézőpontomból lehetek hiteles. Ha valaki olyasmit mond, amivel nem értünk egyet, és ettől felháborodunk, az önuralmat elveszítjük, akkor érdemes magunkba nézni, hogy mennyire támaszkodtunk rá. Mennyire kerestük nála a biztonságot?
Sok ember úgy éli az életét, hogy nincsenek biztonságos kapaszkodói, és próbál keresni magának, de a biztonságos kapaszkodó soha nem lehet egy másik ember. Nem azért, mert nem megbízható, hanem mert a saját útját járja. Biztonságos kapaszkodó csakis az lesz, amit a fejünkben helyre teszünk. Amíg azt hisszük, hogy a másikkal van a baj, addig tévúton járunk, addig nem tudunk változtatni. Amikor azt hisszük, hogy a másik készülékében van a hiba, kiadjuk az erőnket, onnantól már nem mi irányítunk. Tudom, hogy nehéz tudomásul venni, hogy mindent mi okozunk magunknak, de amíg ezt nem tudjuk meglépni, nem tudunk változtatni. Nem azért kell elhinnünk, hogy mi okozunk mindent, hogy mártírszerepbe helyezzük magunkat, hanem azért, mert csak ebből a pozícióból tudjuk megváltoztatni a dolgokat.
A járvány esetében is már átbeszéltük és sok más forrásból hallhattuk, hogy mi vezet oda, hogy valaki elkap egy vírust. Alapvetően az alacsony rezgésszint vezet ide, illetve alacsony rezgésszintű érzések táplálása, őrizgetése magunkban, mint például a félelem, pánik, mások hibáztatása, áldozati minták, stb. Van azonban még egy nagyon érdekes jelenség, ami ahhoz vezethet, hogy vírusok „áldozatai” legyünk. Az önállótlan gondolkodás a legjobb táptalaja a vírusoknak. Ezért is volt a középkorban olyan sok vírus, nem csak a higiénia miatt, hiszen előtte is voltak nagyon rossz higiénés viszonyok és nem voltak járványok. A középkorban ez azért volt annyira súlyos, mert az emberek gondolkodása tömeggondolkodás volt. Az egyéniség, az egyéni gondolkodás, a független gondolkodás nagyon ritka volt. Egy- egy olyan személyre volt jellemző, aki ki is emelkedett ezáltal a tömegből, egyházi vezetők, uralkodók vagy felfedezők. Rajtuk kívül a tömeg egy irányba ment és ez a gondolkodásmód teremtett egy olyan közeget, ami lehetővé tette, hogy a vírus terjedjen. A 19. század elején elkezdtek egyre inkább egyénivé, egyedivé válni az emberek, egyre gyakoribb volt az egyedi gondolkodás. Az emberek elkezdtek tanulni, az oktatás beindult és mindez lehetővé tette, hogy egyre egyedibb módon kezdjünk el gondolkodni. A tömeg elkezdett felbomlani egyénekre és kisebb esélye lett annak, hogy egy vírus nagyobb pusztítást végezzen. Amikor egy vírus elkezd terjedni, akkor van egy általános gondolkodási beállítódás, ami tömegekre jellemző.
Az önállótlan gondolkodás mellett az is érzékennyé tesz minket a vírusra, ha nagyon intenzíven bekapcsolódunk bármilyen gondolatáramlatba, legyen az akármennyire jó, vagy ha erősen kötődni kezdünk csoportokhoz, és azonosítjuk magunkat velük. A társadalomban való életben szinte elkerülhetetlen valamilyen módon ebbe belecsöppenni, és csak próbálkozhatunk, hogy minél önállóbban gondolkodjunk, minél egyedibben, minél kevésbé fogadjunk el gondolatokat a külvilágból ellenőrizetlenül. Amikor csatlakozunk egy gondolati áramlathoz, azonnal érzékennyé tesszük magunkat, akár például a vírussal szemben is. Ezek az érzések lehetnek olyanok is, mint rokonszenv vagy együttérzés. Minden olyan érzésre érdemes ránézni, ami a normálistól eltér bármelyik irányba, ami egy nyugodt belső állapottól eltér akár pozitív, akár negatív irányba.
Ezek az energiák, amik működnek évtizedek óta, de most nagyon felerősödtek az utóbbi években, mind az egyéni gondolkodásra szorítanak rá minket. Arra, hogy egyre inkább elszakadjunk a megszokott gondolathullámoktól és elkezdjük felfedezni, hogy mi az, ami számunkra igaz, ami számunkra fontos és a saját egyéni útjainkon elkezdjünk járni. Ez nem azt jelenti, hogy elszeparálódunk másoktól, hiszen másokkal együttműködve, összefogva ugyanúgy járhatunk a saját egyedi utunkon azon a közösségen belül. Az emberiséget mindig is az vitte előre, hogy össze tudott fogni.
2021.11.29.
Facebook élő
Legutóbbi hozzászólások