Ezt a kis csemegét azoknak szánom, akik szeretnék jobban megismerni a világ rejtett (okkult) működését.

Mindannyian érezzük a karácsony ünnepélyességét akkor is, ha az ajándékok utáni hajsza és a boltok nyitvatartásával való versenyfutás gyakran megkeseríti ezeket a napokat. De ez is azért van, mert meg akarjuk adni a módját. A legszebb ünnepi asztal körül a legjobb ünnepi vacsorát akarjuk elkölteni. A legszebb ajándékokat szeretnénk a szeretteinknek adni és elsírjuk magunkat az örömüket látva. Ilyenkor megengedjük magunknak és egymásnak a túlcsorduló érzelmeket, nemhiába ez a szeretet ünnepe.

Ami a külsőségeket illeti, nincs még egy ünnep, ami ekkora pompával jár. Ami az év minden más napján természetellenesen feltűnő és giccses, annak most helye van, és ideje. Minden aranyban és ezüstben szikrázik, színes fények villódznak körülöttünk, gyertyák és csillagszórók, karácsonyfadíszek és fényfüzérek.
Most talán sokan azt mondanák, hogy “nem a külsőségek számítanak” és valóban, természetesen a lelki tartalmak a fontosabbak, ugyanakkor nem véletlen az sem, hogy ilyen külsőségekben nyilvánul meg ez az ünnep. Vannak ugyanis a teremtett világnak olyan részei, ahol a legszebb érzéseink és a lelkünk kincsei fenséges színekben és fényekben nyilvánulnak meg, és ezek a magasabb világok, a fizikai világon túl létező magasabb létsíkok.

Minden külsőség a fizikai világban csupán halvány visszfénye egy ennél is pompásabb jelenségnek a szellemi szférákban. Akinek megadatott, hogy belásson a fizikai világ függönye mögé, azt láthatja, hogy a karácsonyi pompa minden fényével, díszével, színével nem más, mint megsejtése annak a leírhatatlan ünnepi ragyogásnak, ami ilyenkor a szellemi szférákban látható.
A karácsonyi díszítés az egyik legszebb bizonyítéka annak, hogy minden ember lát a lelki szemeivel. Még, ha nem is vagyunk tudatában mindig ennek a képességnek, felismerjük azt, amit “odaát” láttunk, amikor a karácsony díszleteit szemléljük. És valahányszor újabb díszeket készítünk vagy vásárolunk, valójában azokat a “mennyei csodákat” próbáljuk lehozni a fizikai világba, amiket a szívünkkel láttunk. Amikor pedig a karácsonyi dekorációnk elkészül, akkor örömet érzünk, és innen tudhatjuk, hogy sikerült. Valamennyit legalábbis sikerült lehozni belőle.

Mindenki másképp látja ezt a “mennyei pompát”, átszínezi azt a saját lelke, a pillanatnyi érzelmi állapota és sok más. Ezért nem mindegy, hogy a gilrland lila vagy arany színű, hogy a fa arany-piros vagy kék-ezüst legyen az idén, hogy fehér izzót válasszunk vagy színeset, mert mindenkinél más az, ami felidézi azt a bizonyos égi ünnepet.

De nézzük, mi az a fennséges ünnep, ami a mennyei világokból ilyenkor megérinti a földet. Nézzük, hogyan ír erről szeretett tanítóim egyike Charles W. Leadbeater, aki okkultista volt, teozófus, szabadkőműves, tisztánlátó, az anglikán egyház papja és a Szabad Katolikus Egyház püspöke.
/ És aki ráadásul a Télapóra is hasonlított :-)))  /

Részlet “Az ünnepek rejtett oldala” című műből:

“KARÁCSONY

Jelentősége, a hosszabbodó napokkal a Napisten születése (ez az ősidőkben a Virgo jegyében volt, ezért a szűztől született) éppúgy, mint a húsvét a napéjegyenlőség után a fény növekedését, a Napisten győzelmét jelenti a sötétség hatalmai fölött. Már évezredekkel Jézus születése előtt is ez idő tájt ünnepelte minden vallás, és a kereszténység is ezért választotta a december 25-ét, mert a Nap ünnepét ekkor ülték. Tehát a benne rejlő belső értelem folytán, Krisztus életének szimbolikus értelmét vesszük az egyedüli szilárd alapnak. (Ezt mondja a legnagyobb egyházi atya és tudós Origenesz is. Szerinte, ha felfogjuk Krisztus szavainak éppúgy, mint történetének mélyén rejlő egyetemes igazságot, akkor maga a történet már nem annyira fontos. Ez jó a tömegeknek és a gyerekeknek. Nekik mi jobbat adhatnánk? De kevés annak, aki az intellektuális vagy éppen a szellemi értelmezést keresi.)

Hiszen Jézus, a tanítvány is jóval hamarabb, úgy tűnik 105 évvel előbb született, mint ahogyan számítják, de úgy sejtik, tavasszal, hogy 30 éves korában testet adjon Krisztusnak, a Világtanító megnyilatkozásának. (Jézus, a tanítvány mint Tyanai Apolloniusz született újra éppen az un. keresztény éra elején, majd ezer évvel később, mint Ramanujacharia.)

Még nagyobb ciklusban: a karácsony a Szentháromság 2. személyének anyagba-szállását jelképezi és az istenség hatalmának és dicsőségének önkéntes korlátozását. Mély hálaérzet tölt el bennünket, amiért mi is részt veszünk az eljövendő dicsőségben. Karácsony jelzi a Krisztus-principium születését, az intuició ébredését az emberben, ami a béke és emelkedettség villanásaiban jelentkezik és az emberi nagyságban nyilvánul meg, aminek kísérője a türelem, amely mindenkiben a jót keresi, az önzetlenség, amely néha a hétköznapi emberben is váratlan önfeláldozást hoz létre. Ezért reménye a karácsony minden emberi léleknek.

Mint szellemi segítésre hivatott erőáradás: karácsony különleges erőt hoz le a magasabb dimenziókból annak, aki megnyitja magát, már azért is, mert az emberek tömegei jobban előkészültek rá. Ilyenkor működnek közre az angyalok seregei is, nagyban hozzájárulva, hogy a karácsony az öröm, a jóság és a testvériesség ünnepe legyen.

ÚJÉV

napja tulajdonképpen nem is egyházi ünnep, mivel az egyházi év kezdete advent első vasárnapja. Újév a karácsony oktávja és jelentősége is ebben áll. Az oktáv itt ugyanis nyolc napot jelent, és mivel egy ünnep erőáradása olyan hatalmas, hogy egy nap alatt nem dolgozható fel, ezért az egyház nyolc napon át ünnepli. A modern élet hajszája azonban csak egy-két napot tart be. Az újév tehát a karácsony ismétlése. Különben a lelki számadás napja, a jó szándékok és nagyszerű elgondolások elindítása.”

Forrás: teozofia.hu, “Az ünnepek rejtett oldala”

Boldog karácsonyt kívánok mindenkinek!

Farkas Viktória

HA ÚGY ÉRZED, HOGY SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGED: info@nincskanal.hu

IDŐPONT FOGLALÁS

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg a barátaiddal!