7 „hiba”, ami akadályozza az önmunka sikerét

Vannak sémák, visszatérő működéseink, amik szinte mindenkinél megjelennek, és rendszeresen megakadályoznak minket abban, hogy a teremtéseink teljesüljenek, illetve hogy egyáltalán az életünkben változások induljanak el. Sokkal többet felsorolhattam volna, mint ez a hét, rengeteg egyéb okot is, de akartam adni egy átlátható keretet, egy olyan sémát, amin ha végigmegyünk, akkor mindenki meg tudja állapítani, hogy nála hol van esetleg valami beakadás, vagy melyik volt az, amire érdemes lenne a hétből jobban ránéznie ahhoz, hogy beinduljanak a dolgok.

Az első, ami nagyon jellemző sokakra, hogy felületesen dolgozunk magunkon és nem megyünk a dolgok mélyére.

A második szorosan ide kapcsolódik: nem tudjuk jól használni az eszközöket. Nem ismerjük jól a Théta Healing eszköztárát, és amit ismerünk, azt sem értjük pontosan.

A harmadik, hogy nem figyelünk oda napközben a működésünkre, és a tetteinkkel, illetve a gondolatainkkal, belső működésünkkel ellene megyünk annak a néhány perces önmunkának, amit például reggel elvégeztünk. Tehát fél órát rászánunk az önmunkára, vagy meditálunk, majd a nap hátralévő részében totálisan ellentétesen működünk azzal, amit szerettünk volna megteremteni.

A negyedik, hogy ha valaki el is megy konzultációra, vagy jól is tud magán ásni, nem figyeli, hogy utána mik jönnek fel, illetve ha észre is veszi, hogy valami feljött, nem kezeli megfelelően azt. Soha nem kell elfelejteni, hogy ez egy folyamat, nem egyszeri műveletek. Amikor valami nincs rendben az életünkbe, és elkezdünk rajta dolgozni, akkor egy tisztulási folyamat zajlik, míg megoldódik.

Az ötödik a kifelé mutogatás. Onnantól kezdve tudunk változtatni az életünkön, hogy őszintén, a szívünk legmélyéig elfogadtuk, hogy mi magunk okozzunk a problémáinkat, mindegyiket.  Amíg arról nem tudunk leszokni, hogy másban keressük a hibát, addig nem fogunk tudni változtatni.

A hatodik a hit hiánya, amikor erre már nem terjed ki az önmunkánk, hogy az alapvető hitünket, előfeltételezéseinket, várakozásainkat meg tudjuk változtatni. Dolgozunk ugyan magunkon, de őszintén, a szívünk mélyén nem hiszünk abban, hogy ez a dolog megváltozhat.  Itt jön képbe a Théta Healing, mert azzal meg tudjuk ezeket a hiteket változtatni.

A hetedik az önhibáztatás, ami egy durva akna az önmunkában.

Az, hogy felületesen dolgozunk magunkon és nem megyünk a dolgok mélyére sokszor abból ered, hogy nem vagyunk elég tudatosak.  Amikor egy olyan fajta önmunkát végzünk, amiben tudatalatti programokat tárunk fel, nagyon fontos a tudatosság, ugyanis amikor elkezdünk valamin dolgozni, már maga a szándék beindít egy olyan mechanizmust bennünk, hogy a tudatalattiból elkezdenek az információk a tudatos tudatba átszivárogni, de amíg a tudatos tudatunkban zajló folyamatoknak sem vagyunk tudatában, addig az ilyen halványan átszivárgó gondolatfoszlányoknak végképp nem leszünk tudatában.  Nem fogjuk őket felismerni, és ez az oka annak, hogy nem leszünk képesek a mélyére menni a dolgoknak, mert belekapaszkodunk a felszínen a legkézenfekvőbb válaszokba.  És miközben pörgetjük ezeket a válaszokat, nem figyelünk a testünk jelzéseire, a halvány rezdüléseinkre, pedig ezeknek az érzéseknek a mentén tudnánk igazán mélyre menni.

Ezt a problémát a tudatosság növelésével lehet megoldani. Ehhez egy sokak által használt, végtelenül egyszerű gyakorlatot használhatunk: megállunk óráról órára, és visszanézünk, hogy min gondolkoztunk, mi történt velünk, mit láttunk, és annak hatására milyen gondolatok indultak el bennünk.  Ha pedig érzünk valamilyen érzetet, akkor kérdezzünk rá, hogy mitől van, mi történt, és kérjük meg a tudatunkat, hogy adjon választ ezekre a kérdésekre.

Minden napunk induljon azzal az elhatározással, hogy egy fokkal ma tudatosabbak leszünk, mint tegnap voltunk.

És azzal az elhatározással, hogy óránként-kétóránként egy percre megállunk, és önvizsgálatot tartunk. Óriási változásokat tudunk ezzel saját magunkon előidézni. Ahogy fejlődik a tudatosságunk, egyre több mindent fogunk belül észrevenni, és amikor elakadunk valamiben, csak kérdezünk magunktól, és befelé figyelve jönni fognak a válaszok.

A további hat pont kifejtése a videóban.

Facebook élő

2021. 04. 26

Amikor beindulnak a dolgok

Mindegyik konzultáció nagyon érdekes, mindegyikből rengeteget tanulok, és nagyon tanulságos. Ezért szoktam szemezgetni azokból, ami megosztható, és ami másoknak is hasznos lehet.  Most az egyik konzultáció rendhagyó volt bizonyos értelemben és erről szeretnék egy kicsit beszélni. Amikor meghallottam, hogy milyen témával jött az illető, leesett az állam.

Mindig úgy kezdődik nálam a konzultáció, hogy megkérdezem a klienstől, hogy érzi magát, és vagy rögtön elmondja, hogy milyen témát hozott, vagy felsorol 3-4 dolgot, ami épp jelen van az életében, és együtt théta állapotban kiderítjük, hogy a sok problémája közül melyik az, amin éppen érdemes lenne thétázni. Arra törekszem, hogy jó érzésekkel, lelkesedéssel és új lendülettel tudjon a kliens távozni erről a konzultációról. Így kap egy kis új, friss energiát, és ezáltal remélhetőleg már kicsit letisztultabb gondolatokkal tudja folytatni a hétköznapjait.

Ebben az esetben is megkérdeztem a klienst, hogy milyen témát hozott és ő úgy kezdte, hogy azért akarta a konzultációt, hogy kifejezze a háláját. Utána kifejtette bővebben, hogy a korábbi közös munkánk eredményeként elképesztő változások indultak be az életében, és egyszerűen megjelent benne ez a belső igény, hogy a hálája kifejezését konzultáció keretein belül tegye meg.  Azt is elmondta részletesen, hogy mi minden változott meg az életében, és mondhatom, hogy egy új emberrel beszéltem ahhoz képest, amilyen ő az első néhány konzultációban volt,  amilyen egyébként szinte mindenki szokott lenni: egy kicsit összezavarodott, frusztrált, szomorú, ideges, stb. Ő is ilyen volt az első konzultációkban, most pedig egy totálisan más emberrel dolgoztam,  aki magabiztos, vidám, lelkes, életerős, változtatja az életét hihetetlen mértékben és sebességgel.

Részletesen beszámolt arról is, hogy pontosan mit csinál, pontosan hogyan veszi igénybe azt a segítséget, amit én itt a videókban adok, illetve ő néhány alkalommal, amikor nagyon nem volt jól, konzultációt is igénybe vett.

Az egyik módszere, hogy kijegyzeteli a videókat, meghallja már benne azokat a dolgokat, amikről tudja, hogy számára fontosak lesznek, amiknél ráérez arra, hogy ez nála jelentős segítséget tud nyújtani. A klienseim között több ilyen is van, és akik ilyen szorgalmasan végzik az önmunkát, azoknál nagyon látványosak a változások. Hallottam már olyat is, hogy sokáig nem éreztek semmit, nem változott semmi, aztán egyik reggel úgy nyitotta ki a szemét az illető, hogy érezte magán, hogy ő már más, mint volt.

Ezek a folyamatok, amikor megváltozunk, úgy zajlanak, mint a növényeknél.  A magokat elvetjük, sokszor heteken keresztül csak a föld alatt növekednek, és semmi nem látszik belőle. Heteken keresztül kitartóan locsoljuk, annak ellenére, hogy nem látunk semmiféle változást. Nem kaparjuk le róla a földet, hogy megnézzük, kicsírázott-e egyáltalán, csak rendszeresen öntözzük azzal a bizalommal, hogy a felszín alatt zajlanak a dolgok, és egyszer csak ki fognak bukkanni az első kis levélkék.

Az önmunkában pontosan ugyanez a helyzet, minden nap a gyakorlatainkkal új magokat ültetünk el, és idő kell nekik ahhoz, hogy fejlődésnek induljanak, megmutatkozzanak az eredményeik.

A lelkünk is egy élő szervezet, nem olyan, mint egy számítógépprogram, amiben ha átírunk valamit, akkor az rögtön máshogy fog működni. Amikor a tudatalattinkban átírunk valamint, vagy végezzük az önmunkát, és rájövünk dolgokra, felismeréseink vannak, akkor az egész lelki szervezetünk elkezd ezzel a változással megtanulni egy újfajta működést. Ennek bizony idő kell, és ennek a hölgynek is az utóbbi időben ért be a sok munkája, ami állt egyrészt a konzultációkból, másrészt pedig az ő saját munkájából, amit nagy fegyelemmel, jegyzeteléssel, napi rendszeres munkával végzett.  Aztán egyszer csak észrevette, hogy bizonyos dolgokat, amiket addig eltűrt más embereknek, már nem képes elviselni, megváltozott, és olyan ember lett, akivel nem lehet akármit megcsinálni, olyan emberré vált, akivel nem lehet akármilyen hangon beszélni, és aki nem elégszik meg akármilyen munkával.

Minél inkább önmagunk leszünk, annál inkább rátalálunk azokra a dolgokra, amik számunkra elfogadhatóak, kellemesek és táplálóak.  Amikor úgy működünk, hogy az valójában nincs összhangban a valódi lényünkkel, akkor történhet meg velük, hogy tiszteletlenül bánnak velünk, csak rossz munkákat kapunk, túl sokat kell dolgozni kevés pénzért, stb.

Ez mind azt tükrözi, hogy önmagunkkal egyrészt mennyire vagyunk tisztában, másrészt mennyire tiszteljük önmagunkat.

Facebook élő

2021. 05. 10.

Akire a legtöbbet gondolsz, annak teremtesz

Néha érdemes ránézni, beleérezni, hogy kik azok az emberek, akikre a legtöbbet gondolunk. Ki az az ember, aki folyamatosan ott van az elménk hátterében, akire nem tudunk nem gondolni?  Lehet a gyerekünk, a szerelmünk, a szülőnk vagy egy barátunk. Ha a gondolati energiáink egy részét valaki folyamatosan lefoglalja, akkor az azt jelenti, hogy a teremtő energiáink egy része hozzá vándorol. Sokszor mondják nekem konzultációban, hogy például dolgoznak a pénzen és más valakinek lesz pénze, miközben az illető nem érzékel saját magán változást. Ez is az egyik tünete annak, hogy valamilyen szinten másokat magunk elé helyezünk azért, mert szeretjük őket. Alapvetően ezzel nincsen semmi baj. Amikor ezt már tudjuk magunkban tudatosítani, akkor ismerjük el, hogy teremtünk, működik a teremtőerőnk, csak most még nem magunknak teremtünk, hanem azoknak az embereknek, akikre többet gondolunk, mint saját magukra.

Mi lenne, ha egyszerre működhetne mind a kettő: magunknak is tudnánk teremteni, és másoknak is?

Talán gyakorolni kell, hogy egy picit emlékeztessük magunkat arra, amikor gondolatban másoknál időzünk, hogy saját magunkat is állítsuk be a sorba. Gondoljunk arra is, hogy saját magunknak mit adhatnánk meg, saját magunkért mit tehetnénk még, hogy mi is boldogabbak legyünk. Erre rá lehet szoktatni magunkat és onnantól kezdve, hogy elkezdtünk saját magunk számára fontossá válni, könnyűvé válik a teremtés önmagunk számára.

Annak, hogy sokat gondolunk másokra, van egy olyan hatása is, hogy átvesszük az ő valóságukat és azt működtetjük a saját életünkben. Tehát például valamelyik szerettünk azt hiszi, hogy bizonyos dolgokat nem engedhet meg magának, és ezért mi is hajlamosak vagyunk azokat a dolgokat elutasítani. Amikor kilépünk a másik valóságából és elkezdjük a saját valóságunkat teremteni, az nem azt jelenti, hogy kiléptünk a másik életéből.  Ha a másik valóságát teremtjük, akkor elfogadjuk azokat a korlátokat, amiket ő saját magára érvényesnek jelöl ki, azért, hogy számára ne legyen kényelmetlen az, hogy mi ezeken a korlátokon kívül, nagyobb szabadságban tudunk mozogni. Ez egy félreértelmezett tapintat, mert amíg mi tapintatosak vagyunk vele, hogy ő ne érezze magát kényelmetlenül, addig ebben a szűkös háttérben, korlátozásban tartjuk magunkat és őt is. Ha elkezdjük ezt a teret egy kicsit tágítani, akkor neki is lehetősége nyílik arra, hogy tudja a saját határait tágítani.

Amikor a változás megindul, megjelenik a világunkban, az sokszor félelmetes, mert a változás korábbi életeinkben, vagy szüleink, őseink múltjában rosszat jelentett, háborút, betegséget, bebörtönzést, stb. Ezek mind ott működhetnek a tudatalattinkban. Aki azt tapasztalja, hogy nehezen indulnak be a változások az életében, fogjon egy papírt és írjon le mindent, ami a változással kapcsolatban rossz lehet (változás = az a bizonyos rossz dolog: háború, támadás, vagyonelkobzás, szeretteink elvesztése, stb., ami csak eszünkbe jut), és ezeket tesztelje le izomteszttel. Ezáltal kiderül, hogy a tudatalattinkban ott van-e valamelyik program, és amelyik igen, azt oldjuk fel, mert addig nem tudjuk magunknak a változást megengedni, amíg abban hiszünk, hogy a változás valami miatt veszélyes.

Ezeket az egyenlőségjeleket fel kell oldani, és letölteni azt, hogy biztonságos változtatni, illetve tudatosítani, hogy mindig van választásunk. Ha valamit megváltoztattunk az életünkben, és megbántuk, nem tetszik, akkor azt is megváltoztathatjuk. Tehát nem dől össze a világ attól, hogy megváltoztattunk valamit és az rosszul sült el.  

Facebook élő

2021. 05. 24.

Önszabotáló működéseink

A Théta Healing egésze az önszabotázsról szól, ugyanis a Théta Healing arra egy kiváló eszköz, hogy a tudatalattinkban megbúvó korlátozó meggyőződéseket meg tudjuk találni, és meg tudjuk szüntetni.

A tudatalattink körülbelül 98%-ban befolyásolja azt, hogy mit tudunk elérni az életünkben és mit nem. Amikor elhatározzuk, hogy valamit meg akarunk tenni, átgondoljuk, hogy mik lennének ennek a lépései, mi mindent kell ehhez megtennünk. Ha tökéletesen jól megcsinálunk mindent, és minden jól megy, ez akkor is csak a 2%-a annak, amit tenni tudunk. A maradék 98%-ot a tudatalatti mintáink határozzák meg.

Ezért nagyon fontos dolgozni a tudatalatti mintáinkon és ezért mondhatjuk azt, hogy minden, ami a tudatalattinkban van, és korlátoz minket, az része ennek az önszabotáló mechanizmusnak, hiszen belőlünk indul ki.

Amikor a tudatalattink a benne tárolt minták hatására megakadályoz minket a célunk elérésében, az többféleképpen történhet.

Megtörténhet úgy is, hogy látszólag külső okok akadályoznak meg minket a céljaink elérésében. Nagyon gyakori, hogy azt tapasztaljuk, hogy nem jönnek össze a dolgok, vagy azt érzékeljük, hogy nincs szerencsénk. Ez is a tudatalattink hatása.

A tudatalattink fizikai szinten a DNS-ünket körülvevő morfogenetikus mező. Ez bekapcsolódik abba a hatalmas, mindent átható morfogenetikus mezőbe, amiben mi is benne vagyunk, és benne van az összes többi ember is, meg minden, ami a teremtett világban létezik. Ezért a tudatalattink kapcsolatban áll mindennel a külvilágban, és ezért tud bevonzani az életünkbe például egy nem segítőkész ügyintézőt. Ezt úgy kell elképzelni, hogy folyamatosan jelen vagyunk egy információs hálóban, és a tudatalattink válogat az információk közül, amire nekünk éppen szükségünk van. Össze tudja rendezni a dolgokat, hogy úgy alakuljon minden, ahogy a tudatalattiban tárolt mintáink megengedik, és ilyenkor tűnik úgy, hogy a külvilág szabotál minket.

Viszont önszabotázsnak sokkal inkább azokat a dolgokat szoktuk nevezni, amikor nyilvánvalóan saját magunkat szabotáljuk: nem teszünk meg valamit, vagy megteszünk valami olyasmit, ami nem előnyös számunkra, hanem valamilyen bajba sodor minket, vagy halogatunk. Tipikus példa, amikor valakinek valami fontos dolga van másnap reggel, és képtelen rávenni magát este, hogy időben lefeküdjön aludni. Néha megmagyarázzuk magunknak, hogy ez az izgatottságtól van, de legtöbbször emögött abszolút önszabotáló mechanizmusok állnak. Ehhez hasonló, hogy valami fontos dolgot el kellene intézni, de halogatjuk, és este azon kapjuk magunkat, hogy eszünkbe sem jutott a dolog. Ha eszünkbe sem jut valami, az is nagyon tipikusan önszabotálás, a tudatalattink intézi. A tudatalattink csuda dolgokat tud csinálni, például amikor hallgatunk egy hanganyagot, és egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy nem emlékszünk rá, hogy az elmúlt percben miről beszéltek. Azért csinálja, hogy azok az információk ne jussanak el hozzánk, amik nem szolgálják azoknak a programoknak a működtetését, amelyek már a tudatalattinkban vannak.

Az ilyen önszabotáló működések hátterében olyan belső korlátaink állnak, mint hogy valamiről nem tudjuk elképzelni, hogy megtörténhet velünk, hogy abban az élményben részünk lehet, nem tudjuk elképzelni, hogy azt mi valójában megérdemeljük. Vagy úgy érezzük, hogy másnak rossz lenne, ha mi azt megkapnánk, mert lehet, hogy ő is vágyik rá, de ő nem tudja magának megteremteni. Ez nagyon gyakori, ezzel konzultációban is szoktam találkozni, amikor azon ásunk, hogy miért nem tudja valaki elérni a célját, és akkor kibukik az, hogy mennyire rosszul esne ez a testvérének, barátnőjének vagy bárkinek.  Ez az érzés valahol a tapintattal áll rokonságban, de ez egy nagyon káros folyamat, amikor saját magunkat azért korlátozzuk, hogy a másiknak ne okozzunk kellemetlen perceket. Ezen érdemes tudatosan is dolgozni, ránézni erre, ha sikertelenséget tapasztalunk, küszködünk, hogy elérjünk valamit, hogy ki az a környezetünkben, akit nem akarunk túlteremteni.

Ezt a programot érdemes átfordítani arra, hogy mi lenne, ha mi, akik elérjük a céljainkat és beteljesítjük az álmainkat, inspiráció lennénk a környezetünknek. Egy példa, egy olyan ember, aki megmutatta, hogy ez lehetséges.

2021. 07. 05.

Facebook élő