Hiánytérből működni és kívülről várni a megoldást

A mai napon arról szeretnék beszélni, hogy milyen a hiánytérből teremtés. Látom, hogy elakadnak az emberek, miközben csinálják a kis teremtéseiket, varázslásaikat. Lelkesen belevetik magukat az új gyakorlatokba és érzik is az elején, hogy mennyire jó, mennyire hatásos. Érzik magukban a lendületet, meg azt, hogy amikor elkezdik használni, az felismeréseket, új gondolatokat ad, és ez mindig annak a jele, hogy ott valamilyen régi begyepesedett, bebetonozott meggyőződést kimozdít a helyéről az a gyakorlat. Aztán eltelik egy pár nap, és nem tapasztal változást az életében, sőt olyan is volt, akinek fizetnivalókat, kellemetlen szituációkat teremtett az, amit csinált. Ez a tipikus jele a hiánytérből való teremtésnek.

Amikor hiánytudatosságból próbálunk teremteni, az azt jelenti nagyon egyszerűen, hogy rosszul érezzük magunkat és nekiállunk teremtő meditációt, teremtő gyakorlatokat végezni, hátha majd attól jobban érezzük magunkat. Átmenetileg jobban is érezzük, mert érezzük azt, hogy csináltunk valamit, de valójában ez a legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk. A teremtő gyakorlat nem arra való, hogy kihúzzon egy lelki mélyrepülésből minket. A teremtő gyakorlat teremtésre való, és teremteni csak örömből lehet és boldogságból. Tehát, hogy ha valaki rosszul érzi magát, hiányt tapasztal, sürgetést, hogy azonnal pénzt kell teremtenie vagy bármit, most azonnal meg kell változtatnia valamit az életében, akkor az első feladat saját magát felhozni egy olyan állapotba, amikor még úgy, hogy nincs semmije, még nem teremtődött semmi, nem lett több pénze, nem oldódtak meg a problémái, jól érzi magát. Akkor állunk készen a teremtésre, akkor már nem vagyunk hiánytérben. Itt jöhetne a kérdés: mitől érezzük jól magunkat, ha egyszer még semmi nem változott meg?  Amikor nem érezzük jól magunkat, akkor idézzünk fel olyan gondolatokat, végezzünk olyan gyakorlatokat, ami kihoz ebből az állapotból és átvisz az öröm állapotába. Abban végezzük el a teremtéseinket, tegyünk fel kérdéseket, manifesztáljunk, thétázzunk. Utána fél óráig – óráig tart ez az emelkedett állapot, majd újra leülhet a hangulatunk. Ez eleinte teljesen normális, de amikor leül a hangulatunk, ne álljunk neki teremteni, mert abból lesznek a galibák.  Amikor nagyon lent vagyunk, nagyon alacsony rezgésszinten működünk, és ha így nekiállunk teremteni, akkor olyan dolgokat kezdünk el teremteni, ami miatt még rosszabbul érezzük magunkat.

Ez a kulcs: mindig abból az állapotból teremtünk többet, amiben éppen vagyunk, amikor tudatosan teremtünk. Ha akkor egy rossz állapotban vagyunk, akkor még több olyan szituációt fogunk teremteni, amitől rosszul érezhetjük magunkat. Ezért fontos, hogy legelőször jó állapotba hozzuk magunkat, jó hangulatba, és ehhez kell a tudatosság. A reggeli teremtő rutin arról szól, hogy reggel helyezzünk az elménkbe olyan gondolatokat, ami megadja az egész napnak az alaphangját. Egy vezérszál, amihez a dolgok kapcsolódhatnak napközben, és ami arról szól, hogy milyen életet szeretnénk magunknak megteremteni. Ezért kell azzal kezdeni, hogy saját magunkat felhozni egy olyan állapotba, ahol az örömöt vagyunk képesek megtapasztalni, lelkesedést, vidámságot. Nem kell kirobbanó jókedvvel rendelkezni, hanem egy kellemes belső állapottal. Hogy ezt mivel lehet elérni, az mindenkinek egyéni, de ami a legtöbb embernél működik, hogy ha a szeretteire gondol vagy olyan emberekre, akikre felnéz. Bárki lehet, akinek a lénye jó érzéseket ébreszt bennünk, ha rá gondolunk.

Ilyenkor könnyen ébred hálaérzet is, ami a legjobb táptalaj a teremtéshez. Hálásak nem tudunk lenni örömérzet nélkül, és valahol sokszor az örömérzet is magával hozza a hálát, bár ez nem törvényszerű. Viszont mikor hálát érzünk, soha nem vagyunk szomorúak, idegesek vagy lehangoltak, hanem mindig jön a boldogságérzés mellé. Amikor hálát érzünk, az üzenjük az Univerzumnak, hogy mennyi mindenünk van, hogy milyen gazdagok vagyunk a lelki, az érzelmi kincseket illetően, vagy akár az anyagi javakat illetően is. Apróságok miatt is lehet, de amikor meg tud jelenni bennünk úgy általában a hálaérzet, akkor azt üzenjük az Univerzumnak, hogy „van”. És ugye már a Bibliában is benne van, hogy akinek van, annak még több adatik, és akinek nincs, attól még az is elvétetik, amije van. Ez ezt jelenti. Az a feladat, hogy tanuljunk meg hálásnak lenni mindazért, amink van. Ha bennünk folyamatosan az az érzés van, hogy nekünk nincs, akkor ezt mondjuk az Univerzumnak, és akkor ebből a „nincs”-ből kapunk még többet.

Ezért nagyon fontos, hogy ha valaki végez egy teremtő gyakorlatot, akkor előtte mindig hozza magát olyan állapotba, hogy teremtőképes legyen pozitívan. Mindenképpen teremtőképesek vagyunk. Senkinek nem kell tanulnia a teremtést magát. Csak a tudatos teremtést kell tanulni, hogy valóban azt teremtsük, amit szeretnénk.

Ennek az örömérzet, a hálaérzet és a tudatosság az alapja, ez kell hozzá.

Facebook élő

2021. 09. 06