Az ásás során eszébe jutott egy emlék, az elsőáldozása emléke. Az ünnepség egy pompás uzsonnával zárult a katolikus plébánia kertjében. Sütött a nap, nyíltak a virágok, mindenki ünneplőben volt és a kertben megterített asztal finomságoktól roskadozott. Sütemények, gyümölcsök, kakaó és tejszínhab. Kliensem szinte mesébe illően szép emlékként gondolt vissza rá. Elmesélte, hogy sosem felejti el, hogy a pap bácsi egy zacskóban süteményt csomagolt neki, amit hazavihetett. Neki, és még néhány gyereknek.

Amikor ránéztünk, miért jöhetett fel ez az emlék, mit tanult meg ebből az esetből a kliensem, a következő programokra bukkantunk:

– Szegénynek lenni jó.
– Aki szegény, az kap dolgokat.
– Aki szegény, arra figyelnek, vele tapintatosabbak az emberek.
– A szegényeket tisztelik.

Kliensem szegény családban nőtt fel, és a tudatalattija ezeket a következtetéseket vonta le az esetből.

Így fordulhatott elő, hogy nem egy trauma, hanem egy csodás gyerekkori élmény hatására születtek olyan hátráltató meggyőződések, melyek kliensemet nehéz anyagi helyzetben tartották.

Ha te sem vagy elégedett az anyagi helyzeteddel, teszteld le, hogy nincs-e hasonló programod.