Életmentő életcélok

Én még emlékszem, hogy hogyan mosolyogtak elnézően a családom idősebb tagjai, amikor hasonló témák előkerültek. Önismeret, álmok, célok – számukra az ilyesmi “úri huncutság” volt, amivel azok foglalkoznak, akiknek nincs jobb dolguk. “Jódolgukban már azt se tudják, mit csináljanak” – hallottátok ezt otthon? Én sokszor.
.
Ami azt illeti, megtalálni az életcélunkat éppenséggel egy emberhez méltó élet alapfeltétele.
Az ember “célkövető” élőlény, ami azt jelenti, hogy akkor a legboldogabb, akkor  van leginkább jól, ha célokat követ. A madarak repülnek, a lovak vágtatnak, a halak úszkálnak, az ember pedig célokat követ. Az értelmes célok követése az alaptermészetünk része, a lételemünk.
Ismerjük azt a jelenséget, amikor valaki nem sokkal a nyugdíjazása után meghal. Sok édesanya pedig lebetegszik, miután a gyerekei kirepültek. Persze mindezek mögött okok összetett rendszere húzódik meg, de közülük az egyik nagyon jelentős ok a cél, az életcél elvesztése.
.
Kering egy történet egy felmérésről, amit a Harvard Egyetemen végeztek el sok évtizeddel ezelőtt. A felmérésből kiderült, hogy a tanulók alig 3%-a rendelkezik világos célokkal. Tíz évvel később újra megkeresték őket, és addigra ez a 3% többet keresett, mint a maradék 97% összesen.
Ez egy amerikai felmérés, ki tudja, mennyire volt alapos, ki tudja, nem csupán egy városi legendáról van-e szó. De lássuk be, ha simán csak belegondolunk, mi lehet a helyzet Magyarországon, nem is tűnik olyan hihetetlennek ez a 3%.
.
Gondolj csak bele, hány embert ismersz, akinek konkrét, papírra vetett céljai vannak és azokért dolgozik? Én 35 éves koromig egyet se ismertem. Akkoriban kezdtem ilyesmivel foglalkozni. Azóta persze szinte lecserélődött a környezetem, különféle tanulócsoportok tagja vagyok, ahol olyan emberek tömörülnek, akiknek céljai vannak.
De ez vajon hány %-a lehet a magyar társadalomnak?
.
Most került elém egy tanulmány a Magyar Tudományos Akadémia folyóiratában “A jövőről a jelenben” címmel*. A tanulmányban a szerzők (Kopp Mária és Skrabski Árpád egyetemi ill. főiskolai tanárok) a magyar népesség életkilátásait vizsgálja. Nagyon röviden: a magyar társadalom legsúlyosabb problémájaként a rendkívül magas százalékban bekövetkező idő előtti elhalálozást határozták meg. Magyarul: a magyarok többsége évtizedekkel rövidebb ideig él, mint élhetne.
.
A tanulmány részletesen bemutatja, hogy ennek a szomorú jelenségnek három fő oka van:
– krónikus stressz,
– anómia (az a meggyőzödés, hogy ebben a társadalomban nem lehet tisztességes úton boldogulni)
– céltalanság.
.
Ez a három dolog természetesen összefügg, hiszen a stresszt egyrészt az anómia okozza, másrészt a kontrollvesztés,  mindezek pedig alapvetően a célok hiányából erednek. Ez az egész csomag pedig garantáltan boldogtalansághoz, különféle megbetegedésekhez és idő előtti halálhoz vezet.
.
Úri huncutság lenne tehát megtalálni az életcélunkat? Nagyon nem az! Az életcélunkkal magát az életünket találjuk meg. 
.
.
*A cikkben említett tanulmány: http://www.matud.iif.hu/07sze/07.html
.
.


.

HA ÚGY ÉRZED, HOGY SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGED: info@nincskanal.hu

IDŐPONT FOGLALÁS

.

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg a barátaiddal!