Ha tényleg olyan rettenetes helyzetben vagyunk, elképzelhető, hogy valaki ideig-óráig megszán és kisegít minket. De tényleg ez az, amit akarunk? Nem inkább azt szeretnénk, hogy bármikor elő tudjuk teremteni, amire szükségünk van?

Ha inkább mégis megpróbálná valaki megtanulni, hogy hogyan lehet kilépni ebből a „hiány-gondolkodásból”, itt van néhány egyszerű tipp az induláshoz:

Naponta vegyük sorra, hogy mi az, amivel már rendelkezünk, bármilyen apróságról legyen itt szó. Mi az, ami van, és, ha hirtelen nem lenne, hiányozna. Így most, hogy van, örülhetünk neki. Ez lehet bármi, a hely ahol lakunk, a ruháink, az egészségünk, hogy van mit ennünk, hogy van családunk, vagy pl a tehetségeink, adottságaink, a háziállatunk.Naponta soroljuk fel magunknak, és próbáljuk érezni, hogy milyen jó, hogy ezek megvannak.

Különösen akkor vegyük ezt elő, ha ránktör az „ez sincs, az sincs” érzés.

És ne feledjük, nem vagyunk egyedül. Rengetegen vagyunk, akik tudunk segíteni. Ebből élünk, ez a munkánk, ez a küldetésünk. És nincs értékesebb és hasznosabb befektetés annál, amit saját magunkért, a boldogságunkért, a jövőnkért teszünk.

És természetesen ott van az Interneten az ingyenesen hozzáférhető önfejlesztő anyagok végtelen tárháza.

Sokan, akik most hivatásként foglalkozunk azzal, hogy másoknak segítsünk elérni az álmaikat, ugyanígy kezdtük. Töltögettük le az ingyenesen elérhető könyveket, cikkeket, hanganyagokat, videókat.

Az első kérdés, amit érdemes feltenni magunknak:

Ha a válasz „nem” – és remélem mindig, mindenkinél ez lesz a válasz -, akkor a következő kérdés az legyen:

„Ok, nézzük, mit tehetek ma magamért, a jövőmért, a boldogságomért?”