Mit tehetünk, és hogyan segíthet ebben is a Théta Healing?

1. 1. Nyiss egy füzetet, amibe az önmunkával kapcsolatos gondolataidat írhatod. Ebbe írd a következő listákat, illetve azt, amikor dolgozol valamelyik témán. A gondolatokat, felismeréseket.
      
      .
   2. Írj egy listát az aktuális problémáidról, majd számozd meg őket, a legégetőbb legyen az 1-es. A legégetőbb probléma egyben a legérettebb is, és a megoldásával sok lekötött energia felszabadul, és ezután gyakran több másik probléma magától is megoldódik.
      
      .
   3. Írj egy másik listát az összes traumádról, ami eszedbe jut. Amikor megbántottak, megsérültél, elhagytak stb. Ha valamelyik túlságosan fájdalmas, halaszd későbbre.
      
      .
   4. Írj egy harmadik listát azokról a testi hibáidról, amik zavarnak. Bámulatos válaszokat kaphatsz, ha théta állapotban ránézel arra, hogy mit üzennek ezek neked.
      
      .
   5. Írj egy negyediket azokról jellemhibáidról vagy gyengeségeidről, amik zavarnak.
      .
   6. Írj egy ötödiket azokróla dolgokról, amiket szerettél volna elérni, de eddig nem sikerült. Amikor ezekre ránézel, tedd fel magadnak a kérdést, hogy miért nem érted el ezeket? És mi kellene ahhoz, hogy elérd? Hogy éreznéd magad, ha elérnéd?
      .
   7. Írj egy hatodikat azokról a dolgokról, amik bosszantanak. Ezt hagyd nyitva és mindig írd hozzá azt, ami nap közben felbosszantott. (Pl. udvariatlan volt veled valaki, elfoglalták a parkolóhelyed, láttad a buszon, hogy nem adják át a helyet a fiatalok az öregeknek, stb.)
      .

+1 Írj egy hetediket azokróla dolgokról, amiktől meghatódsz, amik elszomorítanak, amik fájdalmasan érintenek. (Gyerekbántalmazás, állatkínzás, Trianon stb.) Ezt is hagyd nyitva és írd hozzá, ami jön még.

HA ÚGY ÉRZED, HOGY SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGED: info@nincskanal.hu

IDŐPONT FOGLALÁS

Aki valaha Théta Healinggel szeretne foglalkozni, az készüljön fel a legnagyobb meglepetésekre és próbáljon hozzászokni, hogy hallgat a sugallatokra, bármilyen furcsák is. Ahogy most én is teszem ezzel a bejegyzéssel.

A Théta Healing egy olyan eszmerendszer, amely nem kívánja megmagyarázni a világot, megmondani, hogy mi létezik, mi nem létezik, vagy, hogy mi micsoda. Sokkal inkább a világ illúzió-természetére hívja fel a figyelmet és megengedi az egyénnek, hogy abban higgyen, amiben akar.

Habár én hiszek az angyalokban, vagy pontosabb úgy, hogy észleltem a létezésüket, ennek ellenére eszem ágában sem volt beszélni róluk. Ma viszont valahogy reggel óta ez jön, hogy angyalok, angyalok…

Gondoltam, ma nem posztolok inkább semmit a Facebook-on. Fogtam az egyik Vianna Stibal könyvet, hogy megnézzek benne valamit, erre hol nyílik ki? 19. fejezet: Őrangyalok (Théta Healing I. kötet, 194. oldal)
Úgyhogy megadtam magam.

ANGYALOKRÓL DIÓHÉJBAN

Aki valaha kapcsolatba kerül angyalokkal, arra valószínűleg olyan mély benyomást fog tenni, hogy sosem fogja elfelejteni, és soha többé nem hiszi el, hogy nem léteznek. Márpedig aki a spirituális út bármely formájára téved, előbb-utóbb találkozni fog velük.

A különféle szellemi irányzatok más-más megközelítésből mutatják be az angyalokat, és a velük való munka lehetőségeit. Sokan hiszik, hogy csak az igaz, amit ők mondanak erről a témáról, a valósághoz viszont közelebb áll, hogy kicsit ennek is igaza van, kicsit annak is.
Ha valaki az emberi fajt próbálná bemutatni, annak is igencsak nehéz dolga lenne, hiszen sokfélék vagyunk. Ugyanez a helyzet az angyalokkal is.

Vianna Stibal abból a szempontból javasolja az angyalokkal való kapcsolatfelvételt (a 7-es síkról kiindulva), hogy megtapasztaljuk a különbséget a Teremtő és a nála alacsonyabb rendű szellemek hangja között, az energiák különbözőségét és, hogy meg tudjuk különböztetni a segítő és ártó szellemek hangját. Továbbá, hogy megtapasztaljuk azt, hogy a saját auránkon belül sem vagyunk soha egyedül.

Úgy gondolom, hogy a személyes látásmódunk nagyban befolyásolja azt, hogy egy ilyen találkozás esetén mit tapasztalunk. Egy elkeseredett, szomorú ember valószínűleg mély együttérzést és vigasztalást fog átélni. Egy bűntudatos, kishitű ember talán nyomasztóan kicsinek fogja érezni magát egy ilyen találkozástól, esetleg még félelmet is átélhet. Egy önhitt ember talán megrendül és átértékeli magában a dolgokat. Ismerek olyan embert, akitől teljesen távol áll a spiritualitás, fiatal, szeleburdi, agresszív. Amikor ő angyallal találkozott, fenyegetőnek találta és úgy érezte, legyőzték. Szépen érzékelhető, hogy az egyén rezgésszintjének megfelelő a tapasztalás.

Egy kiegyensúlyozott, kíváncsi, nyitott ember viszont nagyobb valószínűséggel egyszerűen egy másik lény jelenlétét fogja érzékelni és a kommunikációjuktól függ majd, hogy milyen véleményt alakít ki az angyalokról. Általában azok, akiktől a vallásosság és az áhitat távol áll, egyszerűen energiaként érzékelik őket. Ez csak lelki alkat kérdése, nincs jelentősége.

Azt is megfigyeltem, hogy akik hűvösebben viszonyulnak az állatokhoz és a természethez, azokat a tündérek és angyalok is kevésbé érdeklik, és ritkábbak is a tapasztalásaik. Van összefüggés, de most nem megyek bele. Röviden: nincsenek egy hullámhosszon. És bizonyára kivétel is van, hiszen sokfélék vagyunk.

A személyes tapasztalataim alapján azt gyanítom, hogy az angyalok érzékelik a „lelki igényeinket”, a kimondatlan kérdéseinket, illetve amikor úgy érezzük, hogy valami hiányzik, vagy valamerre indulnunk kellene, de nem tudjuk, merre. Ilyen esetekben gyakran olyan közlés jöhet tőlük, ami segít az adott helyzetben.
További megfigyelésem, hogy arra is nagyon alkalmas az angyalokkal való kapcsolatfelvétel, hogy gyakoroljuk a megkülönböztető képességet, a saját erőnkben való bizalmat, valamint az önérvényesítés és alázat megfelelő arányainak alkalmazását.

Az angyalokról ugyanis tudni kell, hogy hajlamosak egészen elkápráztató formában mutatkozni, ami a magas rezgésű energiáiknak köszönhető. Lenyűgöző jelenségek, az erő és fennségesség, ami árad belőlük, lehengerlő. És gyakran olyan határozott meggyőző erővel beszélnek, hogy az ember hajlamos minden szót szentírásnak tekinteni.
Holott az angyalok, bármilyen erősek és bölcsek, nem emberek, és az emberi élet nagy része nem ismeretes előttük. Így érdemes meghallgatni őket, tanácsot kérni, de döntés esetén a saját legjobb belátásunk szerint eljárni. Adjuk hát meg nekik azt a tiszteletet, amit bármely élőlénynek megadnánk – vagy talán még többet is, hiszen úgyis nehéz lenne megállni -, de ne feledjük, hogy az életünkért mi vagyunk felelősek, ezért bízzunk magunkban és önállóan hozzuk meg a döntéseinket.
Akinek van annyi önbizalma, hogy ne érezze magát kevesebbnek tőlük, az úgyis megtapasztalja, hogy ők a legmesszebbmenőkig tisztelnek minket és a döntéseinket, emellett tárgyilagosak és jóindulatúak.

Ha tehát valakit érdekel az angyalok világa, jól teszi, ha megvizsgálja a velük kapcsolatos hitrendszereit és kitisztogatja azokat, azaz a belső „szűrőit”, hogy minél kisebb torzítással észlelhesse ezeket a lényeket. Jól teszi azt is, ha tájékozódik, utánaolvas komolyabb okkult/spirituális írásokban, hogy ki mit mond az angyalokról és fellazítja kicsit a sztereotípiákat.
Továbbá hangsúlyozom ismét, hogy a 7-es sík tudatosságából kezdeményezzük a kapcsolódást, ne a mi 3-as síkunkról. Ez azért fontos, mert az angyalok (a Théta Healing rendszerének felosztása szerinti) 5. sík lényei, és ennek a síknak a szabályrendszere megköveteli az üzletkötést, az alkut. Tehát valamit adnunk kell cserébe az információért. Ha viszont a 7-es sík tudatosságából indul a kommunikáció, mentesülünk ez alól a kötelezettség alól.

A Théta Healingben is használjuk az angyalokkal való kommunikációt, erre külön instrukciókat kaptunk Viannától. Ha a kliens kéri, felvesszük a kapcsolatot az őrangyalával és közvetítünk kettejük között. Kérdéseket tehet fel neki és tanácsokat kérhet. Azt azonban érdemes figyelembe venni, hogy az angyalok, természetüknél fogva az élet „szellem oldalán” tartózkodnak, bennünk főként azt látják, ami szellemi, ami örökkévaló, és ezzel kapcsolatosak a közléseik is. A belső fejlődésünkkel kapcsolatban tehát nagyon is érdemes tanácsot kérni tőlük, de például a fizikai életünk apró-cseprő dolgaival kapcsolatban kevésbé.

Én magam az angyalok feltétlen híve vagyok hosszú évek óta, ezért csak biztatni tudok mindenkit, hogy ismerje meg ezeket a csodás lényeket. Nem csak azért, mert „hasznunkra lehetnek”, de egyszerűen önmagáért az élményért is érdemes. Maga a földi élővilág is lenyűgöző, és aki szereti a természetet, be sem tud telni a szépségeivel. Ugyanezt kell elképzelni megsokszorozva, ha sikerül a természet finomabb birodalmaiba, a „láthatatlan világokba” is bepillantani.
Mert ugye:

„Több dolgok vannak földön és égen,
Horatio, mintsem bölcselmetek
Álmodni képes.”
(Hamlet, Shakespeare)

HA ÚGY ÉRZED, HOGY SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGED: info@nincskanal.hu

IDŐPONT FOGLALÁS

Erős nőnek tartod magad? Nézd meg, hogy okozhat ez nehézségeket az életedben.

Az egyik konzultáció során a kliensem megemlítette, hogy az autójában és a lakásában is elromlott a fűtés, ezért ránéztünk erre.
Már az ásás során kiderült, hogy kliensemet a bosszúságon kívül valami furcsa büszkeséggel is eltöltik az ehhez hasonló nehézségek, és a következő programokat találtuk:

• Erős nő vagyok, mindent meg tudok oldani.
• Helyt kell állnom egyedül is, bármi történik.
• Bármit meg tudok oldani, amit egy férfi.
• Képes vagyok mindenre, amire egy férfi képes.
• Kibírok mindent, amit egy férfi kibír.
• Kibírok bármilyen zord időjárást vagy kényelmetlenséget.
• Megbirkózom bármilyen nehéz feladattal.
• Képes vagyok elvégezni a „férfimunkákat” is.

(Érdemes letesztelni, hogy nálad is megvannak-e ezek a programok.)

Az évszázadok, évezredek során a nők minden értelemben alá voltak vetve a férfiak akaratának. Eredetileg feltehetően a férfiak testi erőfölénye tette ezt lehetővé, később már a társadalmi berendezkedés is ezt támogatta. A ma élő nők közül valószínűleg nincs egyetlen egy sem, aki ne hordozna emiatt súlyos lelki sebeket és hátráltató genetikai programokat magában. A sok évezredes elnyomáshoz képest ez az alig 100-150 éves szabadság még nem elég ahhoz, hogy a mélyebben fekvő programok kitisztuljanak.

Lőszergyári munkásnő Pestszentlőrincen az I. világháború alatt

Sokak szerint ugyanakkor a legtöbb nő genetikailag magában hordoz olyan a férfiakkal kapcsolatos programokat is, amelyek nem a férfiuralom, hanem a férfihiány következményei. Programokat, melyek még a háborúk során keletkeztek nagyanyáink, dédanyáink idejében amikor a férfiak a fronton voltak és a nők magukra maradtak. A családfő, a pénzkereső, az irányító, aki az erőt, a biztonságot képviselte, hirtelen eltűnt. A háborús idők veszélyekkel és nélkülözéssel teli éveit a nőknek férfi nélkül kellett átvészelni, társ, támogató, védelmező nélkül.
Azután a kommunizmus évei, ahol az ideális nő az a kőkemény munkásnő volt, aki hegeszt és traktort vezet, csak tovább erősítették ezt a folyamatot.
Mindez a legtöbb nőt elképesztő mértékben megacélozta, Ezek azután továbbadták a génjeiket és életszemléletüket a lányaiknak és unokáiknak, akik hasonló harcos, kemény, „túlélő” szemlélettel élik az életüket és nevelik lányaikat. Ez azt jelenti, hogy minden ma élő magyar nő érintett. Ki jobban, ki kevésbé.

Nem az a baj, ha erősek vagyunk és képesek vagyunk mindenre, hanem az, ha a saját erőnk ellenünk fordul, és ellehetetleníti az életünket. A legismertebb káros hatása ennek a kőkemény női erőnek az, hogy frusztrálja a férfiakat. Ezt a jelenséget a legtöbb nő ismeri. Sok férfi egyszerűen feleslegesnek érzi magát egy-egy nő mellett, mert az adott hölgy képes férfiként és nőként is működni és ragaszkodik is hozzá, hogy megtegye. Ennek egyrészt a nők elnyomása miatti túlkompenzálás az oka, másrészt pedig a fentebb említett „férfihiányos” háborús idők hatásai.

Ha nem lenne elég baj az, hogy sok nő egyedüllétre ítéli magát azzal, hogy elüldözi a férfiakat maga mellől, nézzük, milyen további problémák okozói a női erővel kapcsolatos programok.

Ezek a programok gyakorlatilag megteremtik (!) azokat a szituációkat, ahol helyt kell állnunk. Ilyen programokkal az önértékelésünknek az tesz jót, ha nehéz helyzetekbe kerülünk és megoldjuk őket. Leegyszerűsítve: problémákat generálunk, bajba keverjük magunkat öntudatlanul, hogy aztán megoldhassuk a helyzetet és elmondhassuk, milyen erősek és talpraesettek vagyunk.
Legtöbben erre azt mondanánk „ugyan, ez butaság”. Igen, a tudatos reakciónk ez lenne, de ne feledjük, mindezt a tudatalattink intézi az ő sajátos logikájával.

De muszáj ennek így lennie? Muszáj elüldözni a férfiakat és válogatott nehézségeket teremtenünk ahhoz, hogy tudjuk, milyen erősek vagyunk? Egyáltalán nem.
Nézzük, hogyan tud segíteni magán az, aki nem ismeri a Théta Healinget, vagy más hasonló technikát.

ÖNÁLLÓAN VÉGEZHETŐ GYAKORLAT

Vegyünk elő egy papírt és egy tollat, kicsit csendesedjünk el, majd tegyünk fel magunknak kérdéseket és a válaszokat írjuk le a lapra. Például:
Mit gondolok a férfiakról? Mit gondolok a nőkről? Mik a legmarkánsabb emlékeim a férfiakról? Mik voltak azok a filmek, könyvek, történetek, amelyben a férfi, vagy a férfi és a nő kapcsolata különösen nagy hatással volt rám. Miért? Mit nem szeretek a férfiakban? Mi zavart a leginkább azokban a férfiakban, akik korábban az életem részei voltak? )Nem csak partner, pl az apa, nagyapa, főnök is idehozható) Mi volt az én szerepem ebben?
Mit szeretek a férfiakban? Ki az a férfi aki a legnagyobb pozitív hatással volt rám? Miért?
Mit hiányolok a férfiakból? Milyen szerintem az ideális nő? Én olyan vagyok? Ha nem, miben kéne változnom?
Mi az, ami szerintem a férfi dolga, kötelessége? Mi az ezekből, amit én csinálok, és nem tudom kiadni a kezemből?

(Stb. Folytasd nyugodtan a saját kérdéseiddel.)

Ha a kérdésekre olyan válaszok bukkannak fel csípőből, hogy „a férfiak szemetek”, „a férfiak gyengék”, „manapság nincs igazi férfi”, akkor ezek bizony programként működnek bennünk. A tudatalattink ezt úgy értelmezi, hogy „A férfiak gyengék, tehát gyenge férfit kell az életedbe vonzani”. Ezt jó, ha tudod.
Ezért képzeletben engedjük el ezeket a programokat. Ezután keressünk ellenpéldát a korábbi állításunkra. Tehát például keressünk olyan férfit, akit erősnek tartunk, férfiasnak. Nem kell, hogy ismerősünk legyen az illető, de valós személy legyen. Lehet például egy ismert művész, vagy sportoló, de ne legyen kitalált személy pl egy filmből.

Minden negatív állításra keressünk 2-3 pozitív ellenpéldát, hogy a meggyőződésünket „fellazítsuk” és így nyitottabbá váljunk más típusú férfiak bevonzására, (vagy más típusú viselkedés kiváltására a partnerünknél) mint eddig.
Ugyanígy vizsgáljuk meg a férfi munka – női munka témájában adott válaszainkat. Ha például van egy olyan válaszunk, hogy „ez az x dolog férfimunka, de gyakorlatilag mindig én csinálom”, a tudatalatti ezt is utasításnak veszi és úgy intézi, hogy mindig nekünk kelljen csinálnunk. Jelentsük ki, hogy hajlandók vagyunk átadni azt egy férfinak, ha ahhoz van kedvünk.
Ha valamit nagyon nehezünkre esik elengedni, de az eszünk azt diktálja, hogy ez lenne jó, akkor csak barátkozzunk a gondolattal, próbáljunk „megenyhülni” a témával kapcsolatban, keressünk erre is jó példákat, ha láttuk, hogy másoknál ez működik. Egy idő után sikerülni fog nekünk is.

Azt fontos észben tartani, hogy, ha egy kérdéssel kapcsolatban nincsenek erős érzéseink, harag, vagy ragaszkodás, akkor nagy valószínűséggel nincs gondunk vele. Ha viszont erős érzelmeket generál, akkor még dolgoznunk kell rajta. Akkor valamilyen sérülés, trauma van a háttérben, amit érdemes kideríteni.

Miután képzeletben elengedtük a hátráltató programokat töltsünk le helyettük támogatóbbakat. Itt van néhány példa, de nyugodtan írhatunk magunknak is letöltéseket.
Sok sikert!
(Alapmeditáció:  https://www.youtube.com/watch?v=Ct56ENUkDHI&t= )

LETÖLTÉSEK:

• Tudom, milyen érzés erősnek lenni és kényelemben élni egyszerre.
• Lehetséges és biztonságos számomra megengedni a férfiaknak, hogy elvégezzék a férfimunkákat.
• Lehetséges és biztonságos számomra megengedni másoknak, hogy segítsenek akkor is, ha én is meg tudnám oldani a feladatot.
• Lehetséges és biztonságos számomra, hogy csak akkor végzek férfimunkát, ha azt választom.
• Lehetséges és biztonságos számomra férfimunkát végezni, ha ehhez van kedvem, anélkül, hogy ez kényszer lenne.
• Lehetséges és biztonságos nőként női feladatotak ellátni, ha azt választom.
• Lehetséges és biztonságos számomra nőként nőnek lenni és megengedni a férfiaknak, hogy férfiak legyenek.
• Megengedett és biztonságos számomra kényelemben élni.
• Tudom, milyen érzés tisztában lenni az erőmmel és a képességeimmel anélkül, hogy állandóan bizonyítanom kellene.
• Lehetséges és biztonságos megengedni a férfiaknak, hogy tiszteljék bennem a nőt és az embert egyidőben, és elismerjék a képességeimet.
• Lehetséges és biztonságos megengedni magamnak, hogy tiszteljem magamban a nőt és az embert egyidőben, és elismerjem a saját képességeimet.
• Lehetséges és biztonságos megengedni magamnak, hogy én is tiszteljem a férfiakat férfiként és emberként egyaránt, és elismerjem a képességeiket.
• Tudom, mit jelent a Teremtő legmagasabb szemszögéből nőnek lenni, férfinak lenni, embernek lenni.
• Tudom, hogyan éljek egy férfival olyan kapcsolatban, amelyben kiegészítjük egymást és harmonikus az együttműködés.
• Tudom, milyen érzés, amikor harmonikus kapcsolatban, kölcsönös tiszteletben és szeretetben élek egy férfival.
• Tudom, hogyan engedjem ezt meg magamnak.

HA ÚGY ÉRZED, HOGY SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGED: info@nincskanal.hu

IDŐPONT FOGLALÁS

HA ÚGY ÉRZED, HOGY SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGED: info@nincskanal.hu

IDŐPONT FOGLALÁS

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg a barátaiddal!

A leggyakoribb aggodalom, amikor az önszeretet kerül szóba az az, hogy hogyan szerethetnénk magunkat anélkül, hogy önzők lennénk? Sokan egyenesen egyenlőségjelet tesznek az önszeretet és az önzés közé.

Mindannyian elfogadjuk, hogy az önzetlenség erénye része kell, hogy legyen az emberi természetünknek, hiszen enélkül nem tudnánk egészséges módon kapcsolódni másokhoz. Önzetlenség nélkül tényleg „farkastörvények” uralkodnának és az élet sokkal kellemetlenebb lenne. Önzetlenség szükséges a zökkenőmentes együttműködéshez, egymás mellett éléshez. Mégis mind érezzük, hogy óriási stressz van ezen a témán. Miért?

Véleményem szerint azért, mert összekeverjük az önzetlenséget az önfeladással, és a másokra figyelés igényét úgy értelmezzük, hogy magunkra figyelni bűn. A feszültséget az okozza, hogy mélyen az ösztönvilágunkban folyamatosan szól a vészjelzés, hogy micsoda önsorsrontó, ránk nézve ártalmas elképzelés ez.

Egy teljesen téves gondolat, amit valahol, valamiért sokan elhittünk. De megvan a lehetőségünk a változtatásra. A legjobb, ha elkezdjük részletesen megismerni a témát.

Én a magam számára úgy értelmezem az önszeretetet, mint az immunrendszer tudatos, akaratunktól függő részét. Az immunrendszerünk automatikusan megvéd minket olyan dolgoktól, amik ártalmasságához nem fér kétség, és ezért nem is kér engedélyt vagy jóváhagyást a tudatos elmétől, csak teszi a dolgát. Így védekezik a testünk a fertőzésekkel szemben. Az önszeretetet nyugodtan értelmezhetjük úgy, hogy az önvédelmi és „öngondoskodó” működésünknek azon része ez, amiben szabad kezet kaptunk, aminek a működtetéséről szabadon dönthetünk. Méghozzá azért, mert a dolgok, amiket ez érint közvetlenül összefüggnek a fejlődésünk választott irányával, és így a szabad akarattal.

Hadd világosítsam meg egy kicsit, hogy ebből a nézőpontból miért is fontos az önszeretet.

Először is, ki szeret kit amikor önszeretetről beszélünk? Spirituális megközelítésből mondhatjuk, hogy a „halandó személyiség” szeresse a „valódi ént” (vagy „felső ént”, vagy „isteni ént”). Egyesek szerint ez a kettő teljesen azonos és nem lehet szétválasztani. Mások szerint a felső én nem is létezik, az csak egy terv, egy ideál, amivé fejlődnünk kell. Én magam abban hiszek, hogy isteni természetünk létező és állandó, és halandó személyiségünk formálódik olyan módon, hogy ezt az isteni ént minél inkább meg tudja jeleníteni itt a fizikai életben.

Ugyanakkor ezek mind csak nézőpontok, nem érdemes leragadni itt. Akár egy már létező lény kibontakozását kell segítenünk, akár egy még nem létezőt kell is megalkotnunk, mindkét esetben igaz, hogy elsősorban a mi gondolataink, szavaink, viszonyulásunk az, ami hatással van erre a folyamatra, mivel mi vagyunk azok, akik 24 órában, szinte szünet nélkül hatással vagyunk rá.
Azzá válunk, amire a leggyakrabban gondolunk, és, ha megpróbáljuk egy fejlődő lényként elképzelni valódi énünket, akár egy kisgyereket vagy egy kisállatot, lehet róla fogalmunk, hogyan érinti őt a destruktív kritika, a kegyetlenség, a könyörtelen elvárások, a kellemetlen környezet, a szeretethiány, a gondoskodás hiánya, a „lélekölő” légkör.

„Lélekölő” – a magyar nyelv bölcsességének szép példája ez a szó. Lélekölőnek mondjuk a kellemetlen, unalmas, elviselhetetlen dolgokat. Ha azt mondjuk, hogy ami bennünk halhatatlan, ami bennünk isteni, az a lélek, akkor minden olyan, ami káros számára, az valóban „lélekölő”.

Gondoljunk bele. Ha van gyermeked, kisállatod, vagy bármilyen lény körülötted, akit szeretsz, szívesen lennél hozzá könyörtelen? Hogy érezné magát, ha elhanyagolnád, ha durván és kegyetlenül bánnál vele, ha figyelmen kívül hagynád a szükségleteit? És te hogy éreznéd magad, ha így bánnál vele? Rossz lenne ugye? Még belegondolni is. Pedig önmagaddal nap mint nap megteszed.Kegyetlen vagy magaddal, amikor a tükörbe nézel és azt mondod „hű de ronda vagyok”. Könyörtelen vagy magaddal, amikor rákényszeríted magad, hogy hulla fáradtan még nekiállj takarítani otthon, vagy megcsinálni bármit, ami igazából várhatna. És tiszteletlen vagy magaddal, amikor hagyod, hogy mások úgy bánjanak veled, ahogy neked nem jó. Látod, senki sem tud annyit ártani neked, mint te saját magadnak azzal, hogy nem szereted magad.

Mondhatnám, hogy a benned szunnyadó teremtői minőség számára nem megfelelő az ilyen környezet és bánásmód a fejlődéshez. Mondhatnám, hogy a benned és az életedben rejlő lehetőségek kibontakozását segítenéd elő azzal, ha megtanulnád szeretni magad. És ez mind száz százalékig igaz is lenne. De a helyzet még ennél is rosszabb. Egy szimpla, átlagos, egészséges emberi élet is lehetetlen anélkül, hogy szeretnénk és tisztelnénk önmagunkat. Anélkül, hogy szeretnénk és tisztelnénk azt a lényt, aki a legmagasabb teremtői minőség „földi képviselője”, mert mind azok vagyunk.

Egy módszer arra, hogy hogyan csináld

Sokunk számára még az önszeretet fogalma is értelmezhetetlen, azt meg végképp nem tudjuk, hogyan kellen csinálni.
Itt egy egyszerű kis trükk, ami segít, amíg meg nem tanuljuk, ki nem fejlesztjük az önszeretetet.

Gondolj valakire, akit nagyon szeretsz, majd a nap folyamán, bármit kell tenned, képzeld el, hogy ezt annak az embernek kéne megtennie. Kérdezd meg magadtól, hogy jó lenne-e annak a számodra kedves embernek, ha ezt kéne tennie? Hogy érezné magát ettől? Ha a válasz az, hogy rosszul, és nem kívánnád neki ezt a tapasztalatot, akkor ne tedd meg azt a dolgot magaddal se.
Ha ez az ember fáradtan hazaér este, ráparancsolnál, hogy mosogasson el? Valószínűleg nem. Inkább csinálnál egy jó teát neki, vagy engednél fürdővizet, ugye? Pontosan ezt kell tenned önmagaddal is.

Mi az ami tényleg önzés?

És végül azoknak, akik amiatt aggódnak, hogy önzők lennének, hadd ajánljak figyelmébe egy listát arról, hányszor és hányféleképpen lehetünk/vagyunk valóban önzők, amire általában nem is gondolunk:
– amikor késve indulunk el otthonról, és ezért nem érünk oda időben, ahol várnak minket, és így mások idejével játszunk
– amikor felkészületlenül érkezünk egy találkozóra pl. a munkahelyünkre, lakógyűlésre, bárhová, ahol meg kell beszélni dolgokat
– amikor nem tudjuk befogni a szánkat egy baráti találkozón, holott az idő véges és a barátunk is szeretne szóhoz jutni
– amikor olvashatatlanul körmölünk le egy listát a munkatársunknak, vagy a beosztottunknak, nem gondolva arra, milyen kellemetlenséget okozunk vele
– amikor érthetetlenül halkan vagy motyogva beszélünk, esetleg olyan szavakat használunk, amit a másik biztosan nem ért
– amikor váratlanul, bejelentés nélkül toppanunk be valahová
– amikor elvárjuk, hogy mások kitalálják a gondolatainkat és, ha ez nem megy nekik, megsértődünk
– amikor nem tudunk elszakadni a telefonunktól társaságban
– amikor kutyasétáltatás -vagy még rosszabb-, babakocsival sétálás közben fülhallgatóval zenét hallgatunk, teljesen elzárkózva a másik lénytől, aki velünk van
– amikor nem fizetünk időben, akár pl a beosztottainknak, akár bármilyen helyzetben
– amikor hangoskodunk éjjel, holott mások pihennének
– amikor lazsálunk a munkában, mert mások úgyis megcsinálják, ha mi nem
– amikor úgy parkolunk, vagy úgy közlekedünk (akár az utcán, akár egy üzletben), hogy másokat akadályozunk
– amikor koszt és rendetlenséget hagyunk magunk után

Biztosan lehetne folytatni a felsorolást, de nem ez a cél most. Ez csak egy lista, ami talán segít megkülönböztetni a valódi önzést az önszeretettől.

Egy kis pihenőt megengedni magunknak, vagy nemet mondani a huszonhetedik szivesség kérésre, vagy rámosolyogni a tükörképünkre reggel és mondani „neki” pár biztató szót közel sem önzés, hiszen nem ártunk vele senkinek. Ez csak az alapvető jóindulat és kedvesség, amit akár egy idegennek is megadnánk. Akkor magunknak miért nem?

Sőt, ha már itt tartunk, sokkal inkább önzés elhanyagolni magunkat és emiatt akármilyen módon mások segítségére szorulni. Erre gondoltál már? Az indiánoknál régen az öreg és beteg emberek kimentek az erdőbe meghalni, hogy ne legyenek a közösség terhére. Mi nyugodtan a terhére lehetünk a környezetünknek, ilyen szerencsés időket élünk. De muszáj is megtennünk?

Bánj tehát jól magaddal, mert ettől függ az életed minősége ma és ettől függ minden jövőbeni eredményed, sikered, örömöd.

HA ÚGY ÉRZED, HOGY SEGÍTSÉGRE VAN SZÜKSÉGED: info@nincskanal.hu

IDŐPONT FOGLALÁS

Ha tetszett a bejegyzés, oszd meg a barátaiddal!

Nem tévedtem el, csak nem tudom, hol vagyok. – Azt hiszem, minden ember felfedzőnek születik. Aztán különféle okokból ez a felfedező hajlam háttérbe szorul olyannyira, hogy szinte félelmetesnek tűnik új dolgokat kipróbálni.

Én azon szerencsések közé tartozom, aki nem tud létezni felfedezés nélkül. Ez meglátszik a benzinszámlámon is, mivel minden áldott nap teszek plusz kilómétereket, ha meglátok egy utat, amerre még nem voltam. Profi módon tudok eltévedni, és nagyon szeretem is. Mert úgy gondolom, nem tévedtem el, csak nem tudom, hol vagyok. Nagy különbség. Az ilyesmi mindig nagyon érdekes élményeket hoz. Ezért ez nem is eltévédés, hanem felfedezés.

Én ezt szórakozásból csináltam világ életemben, anélkül, hogy tudtam volna, hogy éppen az elmém rugalmasságát fejlesztem.
Azóta számtalan önfejlesztő írásban találkoztam ezzel a módszerrel, de igazán a saját tapasztalataim alapján javaslom, hogy: PRÓBÁLD KI!

Ha belefáradtál a szürke hétköznapokba, vagy, ha úgy érzed, hogy megrekedt az életed és egy helyben toporogsz, ez a módszer csodákat fog művelni.

Gyalog, vagy kocsival, de iktass be minden nap, vagy legalább hetente egyszer-kétszer egy kis csavargást.
Vagy a másik lehetőség: csinálj minden nap valami szokatlant. Legyél kreatív. Egyél valamit, amit még nem kóstoltál, nézz meg egy olyan filmet, amit soha az életben nem néznél meg amúgy, és próbálj rájönni, mit szeretnek benne mások. Hajtogass papírrepülőt, írj rá egy viccet és dobd ki az ablakon. Vagy igyál kakaót pezsgős pohárból, nevezz be egy éjszakai túrára vagy keress egy furcsa nevű utcát és nyomozd ki, kiről/miről nevezték el. Csak pár egyszerű ötlet, te biztos sokkal jobbakat is ki tudsz találni.

Mindez nem csak arra jó, hogy kizökkentsen a szürke hétköznapokból.
Több más pozitív hatása is lehet:
– kimozdulsz otthonról
– kimozdulsz a komfortzónádból
– megmozgatod az elméd
– jó esetben a testedet is
– megismersz más embereket
– vagy, ha ez ijesztő, először csak más helyeket, más témákat, mint amikkel eddig foglalkoztál

Biztos hallottál róla, hogy Maslow (pszichológus, az emberi szükségletelmélet kidolgozója motiváció kutatás egyik meghatározó alakja) az eredeti 5 szintes szükségletpiramis szintjeit hétre módosította. A legfelső „önmegavalósítási” szint alá bekerültek az esztétikai és a kognitív szükségletek.

Ez utóbbiról beszélek. Nincs teljes élet, sőt nincs egészséges élet és nincs fejlődés tanulás, felfedezés, új dolgok megismerése nélkül. Mert bonyolult lények vagyunk, isteni szellemlények állati testben. Lényünk minden részének saját szükségletei vannak. Egyébként ezért van ekkora sikere a filmeknek a mai világban. Sőt az internetnek is.
Biztonságos fészkünkből, kényelmesen jutunk hozzá sok mindenhez. Élményekhez, információkhoz sérülések és fáradtság nélkül. Mégis érezzük, hogy ez nem egészséges.

Hallottam egy történetet a II. világháború utáni helyzetről. Elhallgattak az utolsó ágyúlövések, puskalövések és a katonák elkezdték átkutatni a romokat túlélők után. A pincékben rengeteg sápadt, beteg embert találtak, akiknek hiába mondták, hogy vége a háborúnak, azok csak feküdtek és azt mondták, hogy annyira rosszul vannak, hogy nem tudnak kimenni. Sokan valóban azt hitték, hogy súlyos betegek. De kiderült, hogy a többségük olyan régóta bújkált a dohos, sötét pincékben, egy kevés ennivalón és a semminél alig több mozgással vegetálva, hogy ebbe betegedtek bele.
Ki kellett vinni őket a napfényre, friss levegőre, fokozatosan egyre többet sétáltatni őket, minden nap egy kicsivel több ételt adni nekik, és ettől pár hét alatt visszatért az erejük.
Szélsőséges esetben ilyen állapotba kerül az ember, ha nincs lehetősége megadni a testének, amire szüksége van.

A testünknek egész biztosan szüksége van mozgásra, friss levegőre. De mi van, ha a lényünk minden részének szüksége van valódi élményekre és izgalmakra?

Hozzászokni a rendszeres mozgáshoz, hozzászokni a szokatlan dolgokhoz sok szempontból hasznos, sőt végső soron elengedhetetlen. Közismert tétel, hogy csak egy biztos dolog van: a változás. Ha a változás biztos (márpedig az), célszerű olyanná válni, aki könnyen alkalmazkodik a változásokhoz. Ez a testi-lelki-szellemi fejlődésünk, egészségünk, túlélésünk alapfeltétele.
Ha nem szokunk hozzá, a dolgok akkor is változnak, csak mi nem leszünk rá felkészülve.

A lényeg: szoktasd hozzá magad, hogy szokatlan dolgokat csinálj, új területeket ismerj meg, új dolgokat tanulj. Ha ezt csinálod, nem fogsz megijedni az életed egy meglepő fordulatától. Az elméd új területei aktiválódnak, szokatlan gondolataid, ötleteid születnek, szokatlan módon fogsz reagálni, szokatlan követleztetéseket vonsz majd le. Ettől friss energia jut a rendszerbe, és minden megtelik élettel körülötted.