Hiánytérből működni és kívülről várni a megoldást

Hiánytérből működni és kívülről várni a megoldást

Hiánytérből működni és kívülről várni a megoldást

 

A mai napon arról szeretnék beszélni, hogy milyen a hiánytérből teremtés. Látom, hogy elakadnak az emberek, miközben csinálják a kis teremtéseiket, varázslásaikat. Lelkesen belevetik magukat az új gyakorlatokba és érzik is az elején, hogy mennyire jó, mennyire hatásos. Érzik magukban a lendületet, meg azt, hogy amikor elkezdik használni, az felismeréseket, új gondolatokat ad, és ez mindig annak a jele, hogy ott valamilyen régi begyepesedett, bebetonozott meggyőződést kimozdít a helyéről az a gyakorlat. Aztán eltelik egy pár nap, és nem tapasztal változást az életében, sőt olyan is volt, akinek fizetnivalókat, kellemetlen szituációkat teremtett az, amit csinált. Ez a tipikus jele a hiánytérből való teremtésnek.

 

Amikor hiánytudatosságból próbálunk teremteni, az azt jelenti nagyon egyszerűen, hogy rosszul érezzük magunkat és nekiállunk teremtő meditációt, teremtő gyakorlatokat végezni, hátha majd attól jobban érezzük magunkat. Átmenetileg jobban is érezzük, mert érezzük azt, hogy csináltunk valamit, de valójában ez a legrosszabb, amit ilyenkor tehetünk. A teremtő gyakorlat nem arra való, hogy kihúzzon egy lelki mélyrepülésből minket. A teremtő gyakorlat teremtésre való, és teremteni csak örömből lehet és boldogságból. Tehát, hogy ha valaki rosszul érzi magát, hiányt tapasztal, sürgetést, hogy azonnal pénzt kell teremtenie vagy bármit, most azonnal meg kell változtatnia valamit az életében, akkor az első feladat saját magát felhozni egy olyan állapotba, amikor még úgy, hogy nincs semmije, még nem teremtődött semmi, nem lett több pénze, nem oldódtak meg a problémái, jól érzi magát. Akkor állunk készen a teremtésre, akkor már nem vagyunk hiánytérben. Itt jöhetne a kérdés: mitől érezzük jól magunkat, ha egyszer még semmi nem változott meg?  Amikor nem érezzük jól magunkat, akkor idézzünk fel olyan gondolatokat, végezzünk olyan gyakorlatokat, ami kihoz ebből az állapotból és átvisz az öröm állapotába. Abban végezzük el a teremtéseinket, tegyünk fel kérdéseket, manifesztáljunk, thétázzunk. Utána fél óráig – óráig tart ez az emelkedett állapot, majd újra leülhet a hangulatunk. Ez eleinte teljesen normális, de amikor leül a hangulatunk, ne álljunk neki teremteni, mert abból lesznek a galibák.  Amikor nagyon lent vagyunk, nagyon alacsony rezgésszinten működünk, és ha így nekiállunk teremteni, akkor olyan dolgokat kezdünk el teremteni, ami miatt még rosszabbul érezzük magunkat.

 

Ez a kulcs: mindig abból az állapotból teremtünk többet, amiben éppen vagyunk, amikor tudatosan teremtünk. Ha akkor egy rossz állapotban vagyunk, akkor még több olyan szituációt fogunk teremteni, amitől rosszul érezhetjük magunkat. Ezért fontos, hogy legelőször jó állapotba hozzuk magunkat, jó hangulatba, és ehhez kell a tudatosság. A reggeli teremtő rutin arról szól, hogy reggel helyezzünk az elménkbe olyan gondolatokat, ami megadja az egész napnak az alaphangját. Egy vezérszál, amihez a dolgok kapcsolódhatnak napközben, és ami arról szól, hogy milyen életet szeretnénk magunknak megteremteni. Ezért kell azzal kezdeni, hogy saját magunkat felhozni egy olyan állapotba, ahol az örömöt vagyunk képesek megtapasztalni, lelkesedést, vidámságot. Nem kell kirobbanó jókedvvel rendelkezni, hanem egy kellemes belső állapottal. Hogy ezt mivel lehet elérni, az mindenkinek egyéni, de ami a legtöbb embernél működik, hogy ha a szeretteire gondol vagy olyan emberekre, akikre felnéz. Bárki lehet, akinek a lénye jó érzéseket ébreszt bennünk, ha rá gondolunk.

 

Ilyenkor könnyen ébred hálaérzet is, ami a legjobb táptalaj a teremtéshez. Hálásak nem tudunk lenni örömérzet nélkül, és valahol sokszor az örömérzet is magával hozza a hálát, bár ez nem törvényszerű. Viszont mikor hálát érzünk, soha nem vagyunk szomorúak, idegesek vagy lehangoltak, hanem mindig jön a boldogságérzés mellé. Amikor hálát érzünk, az üzenjük az Univerzumnak, hogy mennyi mindenünk van, hogy milyen gazdagok vagyunk a lelki, az érzelmi kincseket illetően, vagy akár az anyagi javakat illetően is. Apróságok miatt is lehet, de amikor meg tud jelenni bennünk úgy általában a hálaérzet, akkor azt üzenjük az Univerzumnak, hogy „van”. És ugye már a Bibliában is benne van, hogy akinek van, annak még több adatik, és akinek nincs, attól még az is elvétetik, amije van. Ez ezt jelenti. Az a feladat, hogy tanuljunk meg hálásnak lenni mindazért, amink van. Ha bennünk folyamatosan az az érzés van, hogy nekünk nincs, akkor ezt mondjuk az Univerzumnak, és akkor ebből a „nincs”-ből kapunk még többet.

 

Ezért nagyon fontos, hogy ha valaki végez egy teremtő gyakorlatot, akkor előtte mindig hozza magát olyan állapotba, hogy teremtőképes legyen pozitívan. Mindenképpen teremtőképesek vagyunk. Senkinek nem kell tanulnia a teremtést magát. Csak a tudatos teremtést kell tanulni, hogy valóban azt teremtsük, amit szeretnénk.

 

Ennek az örömérzet, a hálaérzet és a tudatosság az alapja, ez kell hozzá.

 

Facebook élő

2021. 09. 06

A bizalom a théta szemszögéből

A bizalom a théta szemszögéből

A bizalom a théta szemszögéből

 

Beharangoztam korábban, hogy a bizalomról fogok beszélni, mert ezt többen kértétek. Elsősorban a théta szemszögéből akarok róla beszélni, de akik nem thétások, azok számára is a pszichológiából az ősbizalom fogalma jól ismert. Ez egy olyan alapvető bizalom, ami az emberben már magzatkorában elkezd kialakulni, és ha minden rendben megy ennek a bizalomnak a kialakulásával kapcsolatban, akkor felnőtt korában egy alapvető bizakodó magatartással fog rendelkezni. Hinni fog abban, hogy a világ, az emberek jót akarnak neki. Ezen kívül az önbizalma is nagyobb lesz, mint annak, akinek sérült ez az ősbizalom. Szokták mondani, hogy az első pár évben alakul ki ez, és már akkor eldől, hogy kinek lesz ez a téma rendben és kinek nem. Már így az elején el akarom mondani, hogy sok módszerrel helyre lehet tenni ezt az ősbizalom témát. Thétával is aránylag gyorsan és könnyen. A bizalomra mindenhez szükségünk van, amin változtatni szeretnénk az életünkben.  Bármit akarunk thétával megváltoztatni, bármi miatt végezzük az önmunkát, ha a bizalom hiányzik bennünk, az olyan lesz, mint egy akna, ami bármikor meghiúsíthatja a terveinket. Ezért nagyon fontos erről a témáról beszélni.

 

Spirituális nézőpontból a bizalom a Teremtővel való kapcsolatunkhoz kötődik, illetve gyermekként a szülők testesítik meg számunkra a Teremtőt. Az önbizalom pedig a saját isteni minőségünkkel való kapcsolat függvénye.  A Teremtővel való kapcsolatunk millió módon sérülhet, nemcsak a magzatkori traumáinkon érdemes dolgozni. Akár korábbi életeinkben, akár az őseink tapasztalatai révén. Arról nem is beszélve, hogy egy magzatra nemcsak az édesanyja, meg a környezetében élő emberek hatnak, hanem bárki, aki rá gondol, és ezzel elültethet benne egy programot.  Bárki, aki gondolatban kapcsolódik ahhoz a babához, hat rá, és nem tudhatjuk, hogy mindenki jó érzéssel kapcsolódik-e, hiszen az emberek a saját sérüléseiken keresztül működnek. Ha valakinek tökéletes szülei voltak, mégis azt tapasztalja, hogy ott van benne ez a bizalmatlanság érzés, akkor gondoljon ezekre az okokra is.

 

Amikor helyre tesszük ezt a bizalmatlanság érzést, meggyógyítjuk, letöltjük, hogy mi a Teremtő nézőpontjából a bizalom, és milyen élni úgy, hogy rendelkezünk ezzel az érzéssel, nagyon gyorsan – talán hetek, pár hónap is elég hozzá – a bizalom akár tökéletesen helyreállhat. Akkor az ember azt tapasztalja, hogy egyre kevesebb dolog tudja megijeszteni, egyre kevesebb dolog tudja kibillenteni a lelki egyensúlyából, egyre kevesebb dologtól fél, és egy alapvető bizalommal fordul az embertársai felé, már nem ellenségnek tekinti őket. Nagyon szomorúnak tartom, amikor saját embertársainkat ellenségnek tartjuk. Ennek az alapvető oka a bizalom hiánya, sérültsége, ettől az ember azt érzi, hogy a világ ellene van, a többiek ártani akarnak neki, és fenyegetve vagy kiszolgáltatva érzi magát a világ kénye-kedvének.

 

Tehát a bizalom nagyon sokféle helyen sérülhetett meg. Thétával mindig úgy dolgozunk ezen, hogy abból indulunk ki, amit érzünk. Ha valaki ezen dolgozni szeretne, nézzen rá arra, hogy ez milyen érzés neki. Mi a legrosszabb ebben, hogy azt hiszi, hogy nem bízhat az emberekben, a világban, a Teremtőben vagy az életben úgy általában? Mi a legrosszabb érzése? Rá milyen hatással van, hogy van benne egy bizalmatlanság a világ felé, milyen érzés ez? Itt megjelenhet a kiszolgáltatottság, az elhagyatottság, a magányosság, a fenyegetettség érzése, és sok más. Ezek mentén érdemes mindig tovább ásni.

 

A fő célunk a thétával, hogy tudjunk változtatni az életünkben azokon a dolgokon, amikben nem érezzük jól magunkat. Viszont amikor bizalmatlanok vagyunk, akkor abban hiszünk, hogy a világ nem fog segíteni, az emberek nem fognak támogatni minket, és nekünk ez nem fog sikerülni. És mivel ebben hiszünk, ezért ezt tanúsítjuk, és mindig azt teremtjük, amit tanúsítunk. Ezért is rettenetesen fontos a bizalmat önmagunkban helyreállítani, mert a teremtő képességünkkel mindazokat a dolgokat hívjuk életre, amiket tanúsítunk, és azokat a dolgokat tanúsítjuk, amiben hiszünk, de a bizalmunk szintje meghatározza, hogy miben tudunk hinni és miben nem.

Ha nincs bennünk bizalom, akkor is megkapjuk a mi kis bizonyítékainkat a külvilágból, csak ezek a bizonyítékok azt fogják alátámasztani, amiben mi hiszünk.

2021. 12. 06

Facebook élő

Az önálló gondolkodás és a vírus összefüggései

Az önálló gondolkodás és a vírus összefüggései

Az önálló gondolkodás és vírus összefüggései

 

Mindenekelőtt arra szeretnék megkérni mindenkit, hogy nézzünk magunkba: mennyire hagyatkozunk mások véleményére?  Mennyire ütközünk meg azon, ha az nem egyezik a miénkkel, vagy egy ponton eltér?  Ez mennyire billent ki bennünket? Mert, ha kibillent, akkor az azt jelenti, hogy arra az emberre támaszkodtunk és nem a saját erőnkre. Semmi baj nincs azzal, ha nem értünk egyet. Attól függetlenül én a saját nézőpontomból lehetek hiteles. Ha valaki olyasmit mond, amivel nem értünk egyet, és ettől felháborodunk, az önuralmat elveszítjük, akkor érdemes magunkba nézni, hogy mennyire támaszkodtunk rá. Mennyire kerestük nála a biztonságot?

 

Sok ember úgy éli az életét, hogy nincsenek biztonságos kapaszkodói, és próbál keresni magának, de a biztonságos kapaszkodó soha nem lehet egy másik ember. Nem azért, mert nem megbízható, hanem mert a saját útját járja. Biztonságos kapaszkodó csakis az lesz, amit a fejünkben helyre teszünk. Amíg azt hisszük, hogy a másikkal van a baj, addig tévúton járunk, addig nem tudunk változtatni. Amikor azt hisszük, hogy a másik készülékében van a hiba, kiadjuk az erőnket, onnantól már nem mi irányítunk. Tudom, hogy nehéz tudomásul venni, hogy mindent mi okozunk magunknak, de amíg ezt nem tudjuk meglépni, nem tudunk változtatni. Nem azért kell elhinnünk, hogy mi okozunk mindent, hogy mártírszerepbe helyezzük magunkat, hanem azért, mert csak ebből a pozícióból tudjuk megváltoztatni a dolgokat.

 

A járvány esetében is már átbeszéltük és sok más forrásból hallhattuk, hogy mi vezet oda, hogy valaki elkap egy vírust. Alapvetően az alacsony rezgésszint vezet ide, illetve alacsony rezgésszintű érzések táplálása, őrizgetése magunkban, mint például a félelem, pánik, mások hibáztatása, áldozati minták, stb. Van azonban még egy nagyon érdekes jelenség, ami ahhoz vezethet, hogy vírusok „áldozatai” legyünk. Az önállótlan gondolkodás a legjobb táptalaja a vírusoknak. Ezért is volt a középkorban olyan sok vírus, nem csak a higiénia miatt, hiszen előtte is voltak nagyon rossz higiénés viszonyok és nem voltak járványok. A középkorban ez azért volt annyira súlyos, mert az emberek gondolkodása tömeggondolkodás volt.  Az egyéniség, az egyéni gondolkodás, a független gondolkodás nagyon ritka volt. Egy- egy olyan személyre volt jellemző, aki ki is emelkedett ezáltal a tömegből, egyházi vezetők, uralkodók vagy felfedezők. Rajtuk kívül a tömeg egy irányba ment és ez a gondolkodásmód teremtett egy olyan közeget, ami lehetővé tette, hogy a vírus terjedjen. A 19. század elején elkezdtek egyre inkább egyénivé, egyedivé válni az emberek, egyre gyakoribb volt az egyedi gondolkodás.  Az emberek elkezdtek tanulni, az oktatás beindult és mindez lehetővé tette, hogy egyre egyedibb módon kezdjünk el gondolkodni. A tömeg elkezdett felbomlani egyénekre és kisebb esélye lett annak, hogy egy vírus nagyobb pusztítást végezzen. Amikor egy vírus elkezd terjedni, akkor van egy általános gondolkodási beállítódás, ami tömegekre jellemző.

 

Az önállótlan gondolkodás mellett az is érzékennyé tesz minket a vírusra, ha nagyon intenzíven bekapcsolódunk bármilyen gondolatáramlatba, legyen az akármennyire jó, vagy ha erősen kötődni kezdünk csoportokhoz, és azonosítjuk magunkat velük. A társadalomban való életben szinte elkerülhetetlen valamilyen módon ebbe belecsöppenni, és csak próbálkozhatunk, hogy minél önállóbban gondolkodjunk, minél egyedibben, minél kevésbé fogadjunk el gondolatokat a külvilágból ellenőrizetlenül. Amikor csatlakozunk egy gondolati áramlathoz, azonnal érzékennyé tesszük magunkat, akár például a vírussal szemben is. Ezek az érzések lehetnek olyanok is, mint rokonszenv vagy együttérzés. Minden olyan érzésre érdemes ránézni, ami a normálistól eltér bármelyik irányba, ami egy nyugodt belső állapottól eltér akár pozitív, akár negatív irányba.

 

Ezek az energiák, amik működnek évtizedek óta, de most nagyon felerősödtek az utóbbi években, mind az egyéni gondolkodásra szorítanak rá minket. Arra, hogy egyre inkább elszakadjunk a megszokott gondolathullámoktól és elkezdjük felfedezni, hogy mi az, ami számunkra igaz, ami számunkra fontos és a saját egyéni útjainkon elkezdjünk járni. Ez nem azt jelenti, hogy elszeparálódunk másoktól, hiszen másokkal együttműködve, összefogva ugyanúgy járhatunk a saját egyedi utunkon azon a közösségen belül. Az emberiséget mindig is az vitte előre, hogy össze tudott fogni.

 

2021.11.29.

Facebook élő

A betegség, mint menekülés

A betegség, mint menekülés

A betegség, mint menekülés
.

Annál a kevés embernél, akik azzal a problémával jöttek hozzám, hogy fizikai betegségük van, nagyon érdekes hasonlóságokat fedeztem fel.  Ezért akarok beszélni arról, hogy általában mire használjuk a betegségeket.
.

Nagyon sokszor az emberek áldozatnak érzik magukat, amikor megbetegednek, mert nem ismerik azt a folyamatot, ahogy egy betegség kialakul. A betegségre úgy gondolunk, mint egy ránk leselkedő dologra, amiről csak remélni tudjuk, hogy elkerül minket. Annak, aki betegségeken dolgozik, azt kell önmagában tudatosítania, hogy a betegségeket mi hozzuk létre, mi teremtjük őket a testünkbe. Bármilyen betegségről legyen szó, egy enyhe lefolyású vagy pedig valamilyen súlyos betegségről, mi teremtjük. A nézőpontjainkkal, a meggyőződéseinkkel teremtjük, de a théta konzultációban gyönyörűen megmutatkoznak, hogy konkrétan milyen nézőpontokkal. Nagyon sok embernél van egy olyan nézőpont, hogy bizonyos dolgok elől csak akkor tud elmenekülni, ha beteg. Már iskolás korunkban megtanultuk, hogy csak akkor maradhatunk otthon, ha betegek vagyunk. A munkával ugyanez a helyzet. Nagyon sokszor egyszerűen azért hozunk létre betegségeket, hogy bizonyos helyzetek elől meneküljünk. Általában a kisebb, könnyebb lefolyású betegségek csak arról szólnak, hogy pihenésre van szükségünk, besokalltunk, szeretnék egy picit lazítani, egy picit otthon maradni. Van, amikor olyan dolog elől szeretnénk menekülni, ami valamiféle önfejlesztést vagy fejlődést igényelne tőlünk, azt, hogy meglépjünk bizonyos dolgokat. Például hogy tudjunk és merjünk felelősséget vállalni, vagy tudjunk és merjünk döntéseket hozni. Ha túlságosan nehéznek érzi valaki ezt a feladatot, vagy nem jön be hozzá elég energia, ami őt átsegítené ezen, például nem érzi azt, hogy szeretve van, vagy megbecsülve van, akkor annyira kimerülnek az energiái, hogy nem akarja tovább csinálni. Nem is mer szembenézni sokszor az ember azzal, hogy nem akarja tovább csinálni és létrehoz magában egy betegséget, mert az ki fogja őt emelni ebből a helyzetből így vagy úgy.
.

Ezt nagyon szomorúan tartom abból a szempontból, hogy egyszerűen a nézőpontjaink okozzák ezt. Tehát ha azt hisszük, hogy nem maradhatunk távol a munkahelytől, csak akkor, ha betegek vagyunk, és kizárólag az lehet mentség számunkra, akkor ezen érdemes dolgozni. Megnézni, hogy tényleg ezt hisszük? Ha csak bevettük, akkor ezt gyorsan ki tudjuk dolgozni magunkból és meg tudjuk tanítani magunknak, hogy nyugodtan adhatunk magunknak pihenőnapokat. Van, hogy kapcsolódnak hozzá súlyosabb tartalmak is. Például azt gondoljuk, hogy akkor vagyunk szerethetőek, akkor fogad el minket a világ, ha sokat dolgozunk és még akár betegen is bemegyünk. Ilyen esetekben komolyabb munkára van szükség, mert előfordulhat például, hogy gyerekkorában az emberrel azt hitették el, hogy csak akkor szeretik, ha nem okoz gondot, nincs vele baj. Ilyenkor felnőttként is magára erőlteti azt, hogy akkor is dolgozzon, ha beteg, vagy amikor végképp ki van merülve akkor is 120-150 százalékot akar teljesíteni minden területen.
.

Amikor az ember kidolgozza ezeket a programokat, azt tapasztalja, hogy elkezdi saját magát jobban tisztelni, becsülni, szeretni, önmaga felé egyfajta megértést és kedvességet tanúsítani. Ahogy ezt megengedi magának, a környezete is elkezdi megengedni neki. Erre érdemes ránézni, mert van, aki nagyon súlyos betegséget létrehoz magában azért, hogy ne kelljen túlvállalnia magát.
.

Van egy alapvető dolog, amit észre kell venni: változik a világ. Ma már nem úgy van, mint akár 20 vagy 30 évvel ezelőtt, hogy feltétlenül kell egy jó szakma, arról papírok, lehetőleg rengeteg papír, meg ajánlások, referenciák, stb., munkaidő után túlórázni kell, amit persze nem fizetnek ki, csak azért kell csinálni, hogy jók legyünk a főnöknél. Ma már erre nincs szükségünk, csak annak, aki azt hiszi, hogy csak így lehet boldogulni. Érdemes meglátni azt, hogy rengeteg más lehetőség van. Ma már letehető hitrendszerek, hogy csak kemény munkával lehet pénzt keresni, vagy csak fáradtságos munkával lehet igazi értéket teremteni. Választhatunk olyan munkát, ami nekünk örömet okoz és még sokkal többet is fizetnek érte, mint a korábbi munkáinkban. Ha bármi nem tetszik a munkánkban, akkor tudatosítsuk magunkban, hogy nem kell ezt csinálni.
.

Kezdjünk el dolgozni azon, hogy meg tudjuk engedni magunknak, hogy olyan munkánk legyen, ahol nem kell ilyen dolgokkal foglalkoznunk,és nem kell halálos betegséget létrehozni magunkban azért, hogy pihenhessünk vagy szabaduljunk egy helyzetből.

A betegség, mint menekülés

2021.11.22.  Facebook élő

Ha az ingyenes anyagok nem segítenek, a fizetősek sem fognak

Ha az ingyenes anyagok nem segítenek, a fizetősek sem fognak

Ha az ingyenes anyagok nem segítenek, a fizetősek sem fognak
.

 

Egy részletet osztok meg a 2021. szeptember 20-án tartott élő bejelentkezésemből.
.

Nemrég egy olyan üzenetet kaptam, amire akár nagyon kemény hangon is válaszolhattam volna, és itt az élőben is nagyon kemény hangon reagálhatnék rá. Itt látszik a választás szabadsága. A tudatalatti programjaink 98%-ban meghatározzák azt, hogy hogyan tudunk reagálni egy ilyen üzenetre. Amíg a tudatalatti programjaink rabjai vagyunk nem is tudunk másként reagálni.
.

Ha kidolgozzuk magunkból a témával kapcsolatos programjainkat, azok már nem rángatnak madzagon. Megjelenik a választásnak ez a fajta szabadsága: én dönthetek arról, hogy hogyan reagálok. Ebben az esetben felfoghatom együttérző módon ezt a történést, és fel foghatnám úgy is, hogy a szívemben együttérzek az üzenet írójával, de azt tartanám helyesnek, hogy itt most keményen rendre utasítsam, mert az jönne intuícióból, hogy ezzel segítenék a legtöbbet. Amikor a választás szabadsága jelen van, akkor ezt megengedhetem magamnak, megtehetem azt, hogy rendre utasítom, anélkül hogy bennem indulat lenne, de ő érezni fogja ennek az erejét és ez hatással lesz rá. Most nekem az jött intuícióból, hogy itt a megértés és a helyzet bizonyos vonatkozásaira való rávilágítás lesz az, ami segít. Az üzenet írójának is, és mindazoknak, akik hasonlóan érzik magukat.
.

Amikor valaki azt mondja magáról, hogy ő szegény vagy csóró – mert ez a szó is szerepelt ebben az üzenetben – beskatulyázza saját magát. Rettenetesen fontos, hogy hogyan beszélünk magunkról. Ha azt mondjuk magunkról, hogy csóró vagy szegény vagyok, ezzel bekorlátozzuk a lehetőségeinket.  Ha én, mint Theta Healing konzulens elhiszem azt, hogy a másik csóró vagy szegény, és támogatni kezdem, azzal pont azt tanúsítom, hogy ő szegény és bebetonozom ebbe az állapotba. Nekem tilos elhinni a másikról, hogy szegény, ha én őszintén segíteni akarok. Mert ha elhiszem, akkor megerősítem, hogy ő szegény és ezzel hozzájárulok ehhez az állapotához. Én ezt nem tehetem meg és nem is fogom megtenni, úgyhogy senkit nem fogok támogatni, aki azt mondja magáról, hogy ő szegény.
.

Én intuícióból mindig mindenkit támogatok, amikor jön erre egy jelzés, hogy mikor és mit kell adnom. Tavaly advent idején volt egy nagy kedvezményem a konzultációk árából, amit több mint 60 ember igénybe vett. Több mint száz, egyenként egy órás videóm van fent a Facebook-on, ingyenesek. Ott vannak a YouTube- on a videóim, a SoundCloud-on a hanganyagaim, meditációim, a weboldalamon a gyakorlataim. Elképesztő mennyiségű ingyenes anyag.
.

Én magam is ingyenes anyagokból építettem fel a vállalkozásomat, mert nem tudtam megvenni a tanfolyamokat, a képzéseket, a könyveket. Amikhez ingyen hozzá tudtam férni, azokból kiszedtem minden információt és elképesztő mennyiségű információ van az ingyenes anyagokban is. Itt az a kérdés, akarjuk-e a változást, akarjuk-e megtalálni a megoldásokat.
.

Ha úgy érzi valaki, hogy az ingyenes anyagokból nem kap semmit, az ingyenes anyagok számára nem segítenek, akkor neki a fizetős sem fog segíteni, pénzkidobás lesz. Mert ott nem az anyagokkal van a baj, hanem a befogadóképességével, azzal, hogy valamit még nem tud megengedni magának. Ilyenkor a legegyszerűbb kérdés az, hogy mitől tartok, mi baj történhet velem, ha megengedem magamnak a változást? Mi lenne a legrosszabb abban, ha lenne pénzem és bármit megvehetnék? Mire használom azt a helyzetet, amikor nem tudok megvenni magamnak semmit és ezért elhiszem, hogy emiatt nem tudok fejlődni? Ez nem igaz, ezt csak elhisszük. Én senkinek nem hiszem el, mivel a saját bőrömön tapasztaltam, hogy teljesen ingyenes anyagokból egy komplett, jól működő, jövedelmező vállalkozást fel lehet építeni. Fel tudtam magam szabadítani, nem kell munkát vállalnom, nincs főnököm. Ha ezt teljesen ingyenes anyagokból meg tudtam csinálni, bárki más is meg tudja csinálni.
.

A kérdés, hogy akarja-e.

Ha az ingyenes anyagok nem segítenek, a fizetősek sem fognak

2021. 09. 20. Facebook élő

Gondolatok a pénzes kihívás után

Gondolatok a pénzes kihívás után

Gondolatok a pénzes kihívás után
.

Az októberi hónap fő témája a pénz volt, emiatt egy picit olcsóbban elérhetővé tettem a „Programozd magad bőségre” csomagot, és kaptam sok visszajelzést, hozzászólást, kérdést. Kibontakozott egy félreértés: az emberek ezektől az anyagoktól várják, hogy valami megváltozzon az életükben és úgy gondolják, hogy ha megvesznek egy ilyen anyagot, akkor elvárható, hogy az megváltoztassa az életüket.
.

Van egy alapvetés. Az a nagyon egyszerű dolog, hogy mi teremtjük a valóságunkat. Csak mi. Meg kell érteni egyszer és mindenkorra, hogy akármennyire is úgy tűnik, hogy a másik csinál velünk valamit, a másik akadályoz minket valamiben, az soha nem igaz. A pénzes anyagokkal pontosan ugyanez a helyzet. Az, hogy milyen anyagi helyzetben vagyunk, az tőlünk függ.  Rajtunk múlik, hogy mi az, amit képesek vagyunk az életünkbe beengedni, amit magunknak meg tudunk engedni. Amikor azt mondjuk, hogy valamit nem engedhetünk meg magunknak, világosan kimondjuk, hogy a kezünkben van az irányítás:  az, hogy valamit nem engedhetek meg magamnak szó szerint azt jelenti, hogy én abban hiszek, hogy valami miatt ezt nekem nem szabad.
.

Megértettem, hogy máshogy kell nézni a világra. Amíg elítéljük a pénzt, addig nem fog megváltozni az anyagi helyzetünk, mert nem értjük a pénznek a világát. És mivel nem értjük, elutasítás van bennünk. Nagyon sok sérülést is elszenvedünk, amíg nincs pénzünk, elsősorban természetesen lelki sérüléseket. Ezeket gyógyítani kell, mert az a személyes sérülés, ha nem gyógyítjuk meg, távol fog tartani minket az anyagi gyarapodástól. Nem az én vagy más anyagai fognak segíteni, hanem amit megváltoztatunk ezeknek a hatására. Nem maga a gyakorlatsor változtatja meg az életedet, hanem az, ha komolyan elvégzed és akár többször egymás után visszatérsz rá, nagyon komolyan magadba nézel, hogy milyen érzéseket hoz fel és kicseréled azokat. Ez fog változtatni.
.
Sokan csinálják azt, hogy anyagokat összevásárolnak, átfutnak rajta, és jöhet is a következő. Nem képesek arra, hogy odafigyeljenek arra az egyetlen egy gyakorlatra, vagy akár egyetlen egy kérdésre és arra komolyan ránézni, hogy milyen érzést ébreszt benne. Nálam körülbelül 2-2.5 év volt, amíg jelentős változások indultak be, de még mindig nagyon lassan és amikor akarok egy szintet lépni, hogy több legyen a bevételem, akkor újra nekiállok ásni. Már évek óta csinálom, nálam már működik és mégis óriási blokkok vannak még mindig. Akinél még be sem indultak a változások elképzelhető micsoda blokkok húzódnak meg a háttérben. Ez nem fog máshogy megoldódni, csak ha ő saját magába őszintén belenéz. Ebben nekem mindig az segített, amit a Thétából tanultam a kezdetek kezdetén, hogy ha saját magunkon ásunk, csináljuk úgy, mintha más valaki lenne ott velünk szemben és rajta végeznénk az ásást.
.
A tudatalattink végtelenül egyszerű eszközökkel tudja elterelni a figyelmüket. Azért csinálja, mert menekül, úgyhogy ezeket kezelni kell. Azoknak okoz ez a legtöbb nehézséget, akik a befelé figyelést még nem gyakorolták be, tehát ehhez feltétlenül kell egyfajta tudatosság. Nagyon egyszerű dolgokkal lehet a tudatossági szintünket növelni. Például azzal, hogy rendszeresen, fél óránként – óránként visszanézünk arra, hogy mi mindenen gondolkodtunk vagy milyen hatások értek minket és hogyan viseltük őket, hogyan reagáltunk rájuk. Rendszeres önvizsgálattal kialakul bennünk egyfajta önmagunkat megfigyelő üzemmód és onnantól könnyedén észleljük azokat a felbukkanó érzéseket és halvány gondolatokat, amik ásásban, önásásban előjönnek. Ezt lehet fejleszteni, gyakorolni. Olyan nincs, hogy valakinek nem működik. Semmi más nem segít, mint az, ha begyakoroljuk ezt az önmegfigyelést.
.

A rendszeres önmegfigyelés teszi lehetővé, hogy a leghalványabb kis emlékfoszlányok, gondolatfoszlányok a tudatos tudatunkban meg tudjanak jelenni egy ásásban, felismerjük az érzéseinket.

Három nagyon fontos dolog kell ahhoz, hogy pénzünk legyen:
.

– a támogató tudatalatti minták,

– a megfelelő szemlélet,

– a megfelelő tettek.
.

A fizikai világban nem lehet kizárólag spirituális eszközökkel megvalósítani dolgokat. Azért vagyunk a fizikai világban, hogy megismerjük a működését, elkezdjük használni, elkezdjünk benne hatást kifejteni.

Gondolatok a pénzes kihívás után

2021.11.01. Facebook élő